Századok – 1994

Történeti irodalom - I. I. Kosztjusko: Agrarnaja reforma 1848 g. v. Avsztrii. (Ism.: Niederhauser Emil) V/1051

TÖRTÉNETI IRODALOM 1051 hető Württemberg tartomány, melynek korábban evangélikus többségű vidékeire főleg katolikus magyarországi németek érkeztek a háború után. Hoóz István, pécsi egyetemi tanár, történeti demográfus „Az 1980-ban Baranya megyében élő nemzetiségek népesedési viszonyai" címmel tartotta meg előadását. Elengedhetetlennek nevezte a központi állami támogatást a nemzetiségek azonosságtudatának megőrzése érdekében. Egyértelműen német nemzetiségűnek nevezte azokat a családokat, melyekben a férj és a feleség is német származású és mindketten németül beszélnek, ahol legalább az egyik gyermek tud németül, illetve, ahol három generáció él együtt és legalább az egyik szülő vagy nagyszülő és legalább az egyik gyermek ismeri a német nyelvet. Megkülönböztetésül vegyes nemzetiségűnek sorolta be azokat a családokat, ahol csak az egyik házastárs német, de ápolják a német hagyományokat, illetve ahol három generáció él együtt, s közülük legalább egy házaspár vegyes házasságban él, míg legalább az egyik gyermek tud németül. Hoóz István kimutatása szerint 1980-ban a baranyai délszlávok között a németekénél nagyobb volt az egyértelműen nemzetiségi családok aránya. Mirk Mária, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára „Németoktatás a magyarországi nemzetiségi iskolákban" címmel tartott előadást. 1987-88-ban Magyarországon 155 német nemzetiségi óvoda működött. Egyetlenegy teljesen nemzetiségi nyelvű iskolát sem mondhatott magáénak a magyarországi németség, míg a románok, szlovákok és délszlávok összesen 17 ilyen iskolával rendelkeztek. Sokkal jobb volt a helyzet az anyanyelvi oktatást megemelt óraszámban biztosítani tudó iskolák esetében, míg az országban három német nemzetiségi gimnázium (Budapest, Pécs, Baja) működött 1988-ban. Mirk Mária előadásában a pilisszentiváni anyanyelvi oktatás példáján keresztül mutatta be a német nyelv nemzetiségi tanításának nehézségeit. Radó Bálint I. 1. Kosztjusko AGRARNAJA REFORMA 1848 G. V AVSZTRH. Moszkva, 1993. 238 L. AZ 1848-AS AGRÁRREFORM AUSZTRIÁBAN Az Oroszországi Tudományos Akadémia Szlavisztikai és Balkanisztikai Intézetének kiadásában megjelent könyv az egész Habsburg-birodalom fejlődését tekinti át, természetesen az olasz tartományok kivételével. Egyik alapvető forrása az 1857-ben kiadott Die Grundentlastung in Österreich с. hivatalos kiadvány, amely csak a ciszlajtán területek adatait tartalmazza, meg sok egyéb korabeli kiadvány, az akkori hivatalos közlöny, meg későbbi feldolgozások alapján tárgyalja témáját. Egy rövid bevezető a korabeli tartományi beosztást mutatja be. Az I. fejezet a 18. század dereka és 1848 közti birtokviszonyokat tárgyalja, külön alfejezetekben a földesúri közigazgatást és igazságszolgáltatást, a paraszti földhasználat formáit és a paraszti szolgáltatásokat és adókat. А II. fejezet az agrárkérdést az 1848 49-cs forradalomban, gyakorlatilag néhány márciusi és április dátum kivételével a hivatalos rendeleteket, azt is elsősorban megint a ciszlajtán terület vonatkozásában. A III. fejezet pedig a végrehajtás menetét mutatja be. Három alfejezetben a ciszlajtán területen a megváltandó szolgáltatások nagyságát, a megadott kárpótlás mennyiségét, ahol nagyon helyesen megkülönbözteti a teljes összegű megváltást és a részleges kárpótlást (billige Entschädigung), meg a szolgalmak megváltását, az egyházak és iskolák kárpótlását, az italmérési jog kárpótlását, a negyedik alfejezetben pedig a magyarországi, vajdasági, temesi, bánsági és horvát-szlavóniai menetét a végrehajtásnak, Erdély kimaradt. Egy összegzés összeveti a jobbágyfelszabadítást a poroszországi és Lengyel Királyság-beli menettel, utal arra, hogy az ausztriai a jobbágyok számára kevésbé volt megterhelő, mint a poroszországi, de nem utal arra, hogy a lengyelországi meg kedvezőbb volt. Az elméleti összegzés annyi, hogy a porosz utas fejlődés variánsairól volt csak szó, ezt a feudalizmus bomlása tette szükségessé, és a földesurak érdekeinek a maximális figyelembevételével történt meg. A részletesebb tartalmi ismertetés végeláthatatlan volna. Mert a szerző az egyes problémakörök szerint tárgyalja a helyzetet a különböző országokban, egymás mellé sorolva azokat, az összehasonlítás igénye nélkül, és csak a rendeleteket, tehát gyakorlatilag nem tér ki arra, hogyan valósították meg ezeket. A III. fejezethez sok táblázatot közöl, elsősorban a Grundentlastung alapján (Magyarország vonatkozásában csak egyet). Ezekből egyébként kiderül, hogy a megváltás és a kárpótlás összegének nagyobb részét