Századok – 1994
Történeti irodalom - Alfred Rosmer: Le mouvement ouvrier pendant la Premiére guerre mondiale.(Ism.: Jemnitz János) V/1052
1052 TÖRTÉNETI IRODALOM az állam, illetve az egyes koronatartományok vállalták magukra, de erről a szerző nem szól. Ahogy időnként tesz utalásokat a jobbágyterhek csökkentésére 1848 előtt, de a „parasztvédelem" kifejezést sehol sem használja. Egyébként a jobbágy-felszabadítás kifejezés sem kerül elő, mert a személyes szabadság megadását II. József rendeleteivel elintézettnek látja. A Raab-féle rendezést Csehországban megemlíti, de nem magyarázza meg. A Vajdaság, Temesi Bánság stb. a korban a végrehajtás idején ismert egységek voltak De olykor előfordul a Szlovákia kifejezés is, bár többnyire, helyesen, szlovák földekről beszél a szerző. Az 1848 utáni területi megoszlásra vonatkozólag százalékos adatokat közöl, de Magyarország vonatkozásában az 1848 januári helyzetet, amiből azután az derül ki, hogy itt a föld 70%-a, (egy másik helyen 69,5%-a) maradt a földesurak kezén, szemben az ausztriai vagy poroszországi helyzettel, ahol ez 40% fölött volt. Az olvasó tehát arra a következtetésre juthat, hogy a magyar földesurak igen nagy részt kaptak, pedig 1848 januárjában még az úrbéri telkek is földesúri tulajdonnak számítottak, így érthető a magas százalékarány. A kötethez két, az egész birodalmat ábrázoló, de a gyenge nyomdai kivitel miatt eléggé áttekinthetetlen térkép is járul. A szerző nem hoz adatokat arról, hogy végül is mennyi föld került a parasztok tulajdonába, dehát ezt országonként sem mutatták ki eddig pontosan. Végül is: a szerző igen szorgalmasan gyűjtötte az adatokat, igaz, mai összefoglaló feldolgozásokból is, mint az Isztorija Csehoszlovakii vagy Isztorija Vengrii, amelyek nem agrártörténeti szakmunkák. Részletes adatokat kapunk külön a robot, külön a terményjáradék és a pénzjáradék mennyiségéről, az előírások szerint, a végrehajtás pénzügyi adatairól - átlagosan mennyit fizettek a parasztok, mennyit kaptak a volt földesurak. Az átlagok persze keveset mondanak, néhány több tízezres összeget egyes földesurak vonatkozásában példaként említ csak. A témánkénti összevetés persze nem teszi lehetővé az egyes országok és tartományok sajátságainak a vizsgálatát, ezt a táblázatok némiképp pótolják a végrehajtás vonatkozásában, mert ott az adatok a koronatartományok szerint kerülnek elő. Az átlagokat a táblázatban néhány helyen a Grundentlastung táblái alapján maga számította ki. Szorgalomban tehát igazán nem volt hiány. A meggyökeresedett szemlélet azonban, amely az osztályellentétből indul ki, mindent erre vezet vissza, nem teszi lehetővé a szerző számára, hogy más szempontokat is felvessen. Nem is beszélve arról, hogy a könyv olyan, mint egy fekete-fehér film, mert hiányoznak az etnikai szempontok. Egy mellékmondatban kerül elő, hogy a nemzeti elnyomás még tovább mélyítette az amúgy is nehéz helyzetet. Nincs szó a jobbágyfelszabadítást megelőző tervezetekről, ahol pedig éppen az etnikai különbségeknek nagy szerepük volt. Szorgalmas munka tehát, de egy 1993-ban megjelenő könyvtől modernebb szemléletet várnánk. Niederhauser Emil Alfred Rosrner LE MOUVEMENT OUVRIER PENDANT LA PREMIÈRE GUERRE MONDIALE. De l'Union sacrée à Zimmerwald; De Zimmerwald à la révolution russe. Éditions D'Avron Paris 1993. I. köt. 558 1., IL köt. 252 I. A MUNKÁSMOZGALOM AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ÉVEIBEN. I. A szent egységtől (nemzeti egysétől) Zimmerwaldig. II. köt. Zimmerwaldtól az orosz forradalomig. Mindannyian, akik történetírással foglalkozunk, tudjuk, hogy milyen nehéz napjainkban régi könyvek fakszimile kiadásának anyagi feltételeit megteremteni. Hát még akkor, amikor egy 800 oldalas munka újrakiadásáról van szó — amely horribile dictu -/ a munkásmozgalomról szól, méghozzá „a régi stílusban". A szerző ugyanis azt világítja meg, hogy a világháború során miként eresztett gyökeret a háborúellenes mozgalom, miként gyülekeztek a háborúellenes szakszervezeti vezetők és militánsok Franctaországban, milyen kiadványokat, legális és féllegális lapokat, brosúrákat jelentettek meg. Kitér arra: hogyan növekedett meg ez az ellenzék és vált erőteljes kisebbségi mozgalommá előbb a francia szakszervezetekben, a CGT kongresszusain, majd a szocialista pártban is. Behatóan vizsgálja azt, hogy milyen nemzetközi kapcsolataik voltak, miként figyelt fel rájuk a francia politika és a külvilág, s hogyan kapcsolódtak a
