Századok – 1994
Történeti irodalom - Die Deutschen in Ungarn zwischen 1870–1980. (Ism.: Radó Bálint) V/1048
1048 TÖRTÉNETI IRODALOM tiszteket is tábori szolgálatra nem rendelték. Ekkor ugyanis azok pótdíja kiegyenlítette a különbözetet, hiszen a honvédség tisztjei ilyen pótdíjat nem kaptak, mivel fizetésükbe azt eleve beszámították. Az elsősorolt megjegyzések részletezését az indokolja, hogy a szerző maga is kutatója volt 1848/49-nek, s mert sajnálatos, hogy az egyre izmosodó 1848-49-es szakirodalom léte sem akadályozza meg pl. az alkotmányjogi pontatlanságokat vagy a nemzetőrség és honvédség összekeverését. Mindezek ismertetése után azonban a recenzens szeretné leszögezni, hogy Deák István munkáját egészében fontos, igen hasznos monográfiának tekinti, amely valóban hézagpótló a magyar nyelvű irodalomban. Mindehhez hozzá kell még tennie, hogy kiemelkedően hasznosnak tartja a kötet végén található „Bibliográfiai tanulmány"-t, amely nemcsak igen informatív, de érzékelteti a megmozgatott anyag sokféleségét, amelyeket Deák István több éves munkája során felhasznált. Kiegészíti ezt a források és feldolgozások tételes felsorolása (319-328.1.), amely a téma iránt érdeklődőknek sokoldalú információval szolgál. Némi szerkesztői gondossággal egyébként elkerülhető lett volna, hogy magyar szerzők magyarul is hozzáférhető munkái (Böhm Vilmos, Gosztonyi Péter, Lackó Miklós) a jegyzetekben a magyar kiadás hivatkozásaival szerepeljenek. Urbán Aladár DIE DEUTSCHEN IN UNGARN ZWISCHEN 1870-1980 Historisch-demographische Mitteilungen. Budapest, 1993. 153 I. A MAGYARORSZÁGI NÉMETEK 1870-1980 KÖZÖTT Kovacsics József, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára szerkesztésében 1993-ban jelent meg a kötet, amely az 1989. július 25-27. között Szekszárdon tartott konferencia anyagát tartalmazza. A konferenciát az NSZK Nemzetközi Kulturális Intézete és Délkelet-Európa Társasága, a Magyar Tudományos Akadémia Történeti-Demográfiai Bizottsága, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége támogatta. A szimpóziumon előadó tizenkét kutató előadását az elhangzás sorrendjében közli a kötet. Günther Wagenlehner, az Európa Tanácshoz Kiküldött Újságírók Szövetségének főtitkára „Az Európai Közösségben élő német kisebbségek" című előadását az Európai Közösség egyesülési folyamata során bekövetkező azon változások tárgyalásával kezdte, melyek a leginkább érintik a nemzeti kisebbségeket. Ezek között a legfontosabbnak tartotta a határvidékeken élő gyakran éppen kisebbségi lakosság gazdasági és szociális helyzetének jelentős javulását. 1981. október 16-án fogadta el az Európa Parlament a Regionális Nyelvek és Kultúrák Közösségi Chartáját, valamint az Etnikai Kisebbségek Jogainak Chartáját. Ezekben — az ENSZ által kimondott alapelvekhez kapcsolódva — biztosítani kívánták a kisebbségek védelmének alkotmányos eüsmerését, továbbá politikai jogaiknak, így a személy- és helységnevek anyanyelvi használatának, a politikai képviseletnek és az önálló választási listának tiszteletbentartását. Wagenlehner a továbbiakban áttekintette az Európai Közösség országaiban élő német kisebbségek helyzetét. A Dánia déli részén élő kb. 25 000 lelket számláló németség sorsát 1955-ben rendezte a dán és a német kormány a kölcsönösség elve alapján. Ugyanakkor a schleswig holsteini tartománygyűlésben van egy dán képviselő, mivel a dánoktól mint nemzetiségtől nem követelik meg az 5%-os minimumot. Dániában viszont csak a politikai pártok jelöltjeiként kerülhetnek ki a német anyanyelvű lakosság köréből képviselők. A Belgiumban élő 66 000 fős németség önálló rádióadóval, újságokkal és önkormányzati képviseletekkel rendelkezik. Az elzász-lotharingiai mintegy kétmilliós németségről szólva az előadó említést tett De Gaulle tábornok 1969-es, a régiók számára nagyobb szabadságot biztosítani kívánó javaslatáról, melyet még az évben népszavazáson vetettek el a franciák. Dél-Tirolban Mussolini erőszakos olaszosításba kezdett, melyet csak 1939 júniusában Hitlerrel kötött egyezménye lassított le, megengedvén a németek hazatelepülését az akkor már Németországhoz csatolt Ausztriába. A második világháború után sem javult a Dél-Tirolban és Trientben élő németség helyzete. Napirenden voltak az olasz csendőrök és német szélsőségesek közötti véres összecsapások. Csak az 1969-es osztrák-olasz egyezmény hozott jelentős javulást. Georg Brunner, a kölni egyetem professzora, ,A kelet-európai német népcsoportok helyzete" címen adott elő. Főleg a konferencia évében még Szovjetuniónak és Csehszlovákiának nevezett országok, valamint Lengyelország és Románia német kisebbségeinek sorsát vázolta. A Szovjetunió területén 1989-ben kétmillió német élt. Az utóbbi fél évszázadban számuk abszolút értékben enyhén növekedett. Mintegy háromnegyedük az ázsiai régióban él, Kazahsztánban, Kirgiziában és Szibériában. Természetesen eredeti letelepedési területüket az európai részen kell keresnünk, ahova Nagy Péter, Nagy Katalin és I Sándor alatt érkeztek. 1924-ben hozták létre a Volgai Németek Autonóm Köztársaságát. Az 1941. június 22-i
