Századok – 1994
Történeti irodalom - Städte im Donauraum. Sammelband der Beiträge aus dem Symposion in Smolenice 30. 9. – 3. 10. 1991. Bratislava – Pressburg 1291–1991. (Ism.: Niederhauser Emil) V/1032
TÖRTÉNETI IRODALOM 1033 nézeteit summázza, kitérve az utolsó 40 év eredményeire. Hangsúlyozza a római tényező szerepét, az első korszakban a keleti típusú város meglétét, azután a nyugati típus megjelenését, városalapító konzorciumokkal, ez Pozsony esetében is feltételezhető. A városalapítás és a kiváltságolás közt akár egy évszázad is eltelhetett, az alapítás tehát saját kockázatra történt. A brnói Zdenëk Mëfinsky a dél-morvaországi városi fejlődésről ad áttekintést. Brno gyorsabban fejlődött, mint a csehországi városok I. Ottokár idején. Uniíov 1223-ban kapta meg a délnémet jogot, Hodonín 1228-as alapítása vitatott. Znojmo 1226 előtti, Brno 1243-ban kapta meg a városi jogot, de már előtte is város volt. Ez is délnémet jogot kapott, az építészetben is délnémet és olasz hatás mutatható ki. Vincent Sedlák Pozsony történeti fejlődését mutatja be 1291-ig, érdemben az írott forrásokból ismert adatokat állítja össze. A városnév véleménye szerint a bajor Boso nevéből származik, akire 997-ből van adat. A latin elnevezés régebbi a szlávok és a magyarok bejövetelénél. Politikailag exponált hely volt, talán királyi székhely is, de jelentős kereskedelemmel. Valószínűleg már a 13. század során város volt, de sokszor idegen uralkodók kezén. Mária Stieberová a város településének fejlődését vizsgálja 1291 előtt. A vár alatti telep kelet felé terjeszkedett, a történeti mag már a 13. században azonos volt a maival. A város nyugati és keleti félre oszlott. A külvárosok idővel betagolódtak a városba, a magyar lakosságú Széplak falu lakosait 1297-ben betelepítették a városba. Vladimír Horváth a város építészeti tevékenységét összegzi a 15. századig. Az újabb kőkor óta veszi sorra a település fejlődését, az egyes adatokat a mai helyzetre lokalizálva. A középkorra már az okleveles anyagot veszi alapul. Véleménye szerint minden utca csak a 15. századra épült ki. Befejezésül felvázolja az 1291 körüli beépítettséget. A bécsi Ferdinand Opll Pozsony és Bécs kapcsolatait, illetve a fejlődés párhuzamos és eltérő vonásait vizsgálja. A kapcsolatok a 14. század óta állandósulnak. Pozsony a magyar királyok központosító politikájának volt tárgya, tehát kevesebb önállósággal, mint Bécs. Különösen a tatárjárás után a hospesek Pozsonyban nagy szerepet játszottak, persze Bécsben is voltak flamand hospesek. Hasonlóság a vár és a város kettőssége. A társadalmi összetétel is hasonló, a bécsi Ritterbürgereknek volt megfelelőjük Pozsonyban. A bécsi jog ide is kisugárzott. A városi közigazgatás szervezete is hasonló volt, a pozsonyi városi könyvet egyenesen bécsi mintára vezették be. Bécs kivételes helyzetben volt, mint hercegi székváros, a magyarországi városok homogénebbek voltak. Bécs árumegállító joga a 15. századra már veszített jelentőségéből. Sok volt a családi kapcsolat a két város polgárai között. A pozsonyi egyetem nem volt komoly konkurenciája a bécsinek. Az építészetben is erős volt a bécsi hatás, egy hídtervet egyenesen onnan rendeltek meg. Mindkét város esetében a kereskedelem és a szőlőművelés volt a fő gazdasági ág. A két város szoros kapcsolatát mutatja, hogy az ún. Albertinische Stadtplanon Pozsony helyrajza is megtalálható. A kölni Maus Militzer Kováts Ferenc nyomán a kölni kereskedők pozsonyi kapcsolatait kutatja. A Kováts által kimutatott 23 fő jórészt azonosítható kölni polgárokkal a 15. század derekán. Ha a Bécsben ekkor ismert és esetleg Pozsonnyal is kapcsolatot tartó polgárokat is számítjuk, úgy 73 főről is lehet szó. A Pozsonyba szállított kölni és aacheni posztó 62,5%-a Kölnből származott, ezért arany formtokat vittek el a kölniek. A kölniek a Dunán vagy cseh területen jutottak ide. A 14. század második felétől már csak Pozsonyig mentek, az ország belsejébe nem. 16 családi vállalatról és 4 nem családi jellegűról tudunk a 14-15. század fordulóján, általában nem sokáig álltak fenn. A szerző szerint nem valószínű, hogy takácsmesterek által üzemeltetett Verlagokról lett volna szó. A kapcsolat már a 12. század óta megvolt, 1400 táján érte el csúcspontját. 1420 után a kölni kereskedők már legfeljebb csak Bécsig jutottak el, Nürnberg konkurenciája kiszorította őket. Kölnben ekkor a termelés is csökkent. Szende Katalin (Sopron) a két város helyzetét vizsgálja. Jogi helyzetük hasonló volt, hiszen mindkettő egyúttal ispáni székhely. A városi polgárok közt szoros volt az együttműködés az országos hírek tekintetében, ezekről értesítették egymást. Hasonló vonás volt a polgári tulajdonban lévő szőlők nagy száma. Persze a 15. században a Duna miatt Pozsony fontosabb volt. A két város piackörzete nem fedte egymást, ezért a kereskedelmi kapcsolat csekély volt. Sopron kissé függő viszonyban is volt Pozsonytól. A bécsi Richard Perger a polgárcsaládok kapcsolatait tárja fel. Sokan Pozsonyban gazdagodtak meg és lettek azután bécsi polgárokká. Bécs természetesen székhelyként túlsúlyban volt. A szerző számos példát hoz fel rokoni kapcsolatokra, hosszú (válogatott!) listát sorol fel pozsonyi polgárok bécsi hitelezőiről, és sokkal rövidebbet arról, hány pozsonyi polgár hitelezett bécsieknek. Ján Lukaéka Bécs, Pozsony és Buda közlekedési és kereskedelmi kapcsolatait mutatja be a 15. század derekáig. Felsorolja a Duna mentén haladó és azokból kiágazó kereskedelmi utakat, a kocsikat, amelyeket szárazföldi útvonalon használtak. A 13. század vége felé a magyarországi anarchia miatt a kapcsolatok lazultak. Csak az Anjouk idején emelkedett újra a forgalom. Frantiäek Oslansky röviden összefoglalja a pozsonyi egyházi tulajdonosokról ismert adatokat. Július Bartl érdemben Zsigmond korát tárgyalja és Pozsony szerepét a politikai fejleményekben, Zsigmond adott a városnak 1402-ben árumegállító jogot, a huszita harcok idején több ízben is hosszasan tartózkodott a városban. Zsigmond egy nagyobb,