Századok – 1994

Történeti irodalom - Endrei Walter: A textilipari technikák termelékenységének története (Ism.: Móra László) V/1034

1034 TÖRTÉNETI IRODALOM több országot átfogó egységet szeretett volna létrehozni. Zsigmond és Pozsony kapcsolatait összeveti Mátyás és Bécs kapcsolataival. FrantiSek Kolesny a szőlőművelést tárgyalja, gazdag borászati ismeretekkel. Úgy véli, a pozsonyi szőlőművesek fajtanemesítéssel is foglalkoztak, így nekik tulajdonítja a zöldszilváni kitermesztését. Az időközben elhunyt Anton Spiesz a kézművesség helyzetét foglalja össze, 1434-ben 187 mestert tartottak számon. Céhek csak a 15. századra alakultak ki, a céhek és patríciusok közti küzdelem itt is ismeretlen volt, a kézműves polgárok is mind választhattak a városi tanácsba. Július Sopko a középkori kódexekről szól, lábjegyzetben és később a szövegben is felsorolja a fontosabbakat. A 15. század derekán Liebhard Egkenfelder városi jegyzőnek 36 kódexe volt, jórészüket ő maga másolta. A legtöbb kódex persze a káptalané volt, a városban írt és Bécsből származóak. Persze ma már csak a káptalan és a ferences rendház néhány kódexe maradt fenn, a többiekről korabeli leltárakból van tudomásunk. A káptalani könyvtárat az egyetem is használta. A meglévő kódexek díszítése ciszterci és ferences stílust mutat, olasz és cseh hatást is. A liturgikus tárgyúak többnyire pozsonyi eredetűek, ezt mutatja számos pozsonyi motívum a díszítéseken. Ugyancsak pozsonyi eredetűek a városi jogot tárgyaló kódexek, a kánonjogiak olasz eredetűek, a római jogra vonatkozó kódexek hiányoznak, ami annál meglepőbb, mert ezt is tanították az egyetemen. A teológiai és filozófiai tárgyú kódexek prágai és bécsi közvetítéssel Franciaországból kerültek ide. Asztronómiai, asztrológiai és matematikai tárgyú kódexek ugyancsak hiányoznak. Stefánia Mertanová, aki nemrég könyvet adott ki a magyarországi tárnoki jogról, Pozsony szerepét mutatja be a tárnokmesteri szervezetben. Kiemeli, hogy a 7 tárnoki város közül 5 a mai Szlovákia területén található. A városi tanácsnak kizárólagos joghatósága volt saját polgárai felett, de ezt az ispáni vár joghatósága olykor keresztezte. A tárnoki széken csak a 7 város küldöttei szerepeltek. Ezek különböző városi jogokat képviseltek, ezért a tárnoki szék ezek egyeztetésére törekedett, a 15. század második felében. Pozsony 1559-ben lett hivatalosan a tárnoki szék székhelye. Ivan Mrva Pozsony szerepét mutatja be a Habsburgok törekvéseiben, hogy a magyar koronát megszerezzék. A közismert politikatörténeti események összefoglalása során hangsúlyozza a pozsonyi és soproni polgárok hűségét a Habsburgok iránt. A tanulmányok nagyobb fele terjedelmes és lábjegyzetelt, a másik nyilván csak a szimpóziumon elhangzott rövid változat. A középkori Pozsonyról így is sokoldalú kép alakul ki. Mint a lábjegyzetekből látszik, a magyar várostörténet eredményeit a szlovák szerzők bőven hasznosították, hiszen Ortvaytól Fügedi Eriken keresztül Kubinyi Andrásig sok szerzőt idéznek. Ezért is állt módunkban az egyes referátumokról olykor csak egészen rövid ismertetést adni. A szerzők láthatóan Pozsony helyzetét és szerepét a dunai tájban, elsőrendűen a közeli szomszédságban keresték. Ezért hiányzik Prága, még inkább a lengyel városok, amelyek persze elsőrendűen az összehasonlítást tették volna lehetővé, s akkor jó lett volna még a balti térségre is kiterjeszkedni. A hazai összehasonlításban inkább a mai szlovákiai városokat vették figyelembe, különösen Nagyszombatot, de már Kassa vagy Bártfa is csak elvétve kerül elő. A külföldiek közül Ferdinand Opll utalt a magyarországi városhálózat egészének összefüggéseire, de ez egyébként, Fügedit kivéve, alig került elő. Mint látható, a kötet csak a középkor kérdéseit vizsgálja. Nyilván Pozsony koraújkori politikai szerepének, vagy különösen a 19. század elejétől a szlovák nemzeti fejlődésben játszott szerepének megvitatása még legalább egy szimpóziumot igényelt volna, ha nem többet. A középkor vonatkozásában az eddigi ismeretek összefoglalása mellett különösen az újabb régészeti kutatások eredményeinek a bemutatása hasznos. A kötet német nyelve nemzetközileg is hasznosíthatóvá teszi a kötetet. Kár, hogy a fordítások német nyelve eléggé gyenge, olykor az érthetetlenségig. De ezek csak kivételes esetek. A magyar történészek számára is tanulságos könyv. Niederhauser Emil Endrei Walter A TEXTILIPARI TECHNIKÁK TERMELÉKENYSÉGÉNEK TÖRTÉNETE Akadémiai Kiadó, 1993. 302 I. + 20 képmell. Endrei Walter legújabb kötetében a textiltechnikák termelékenységének alakulását tárgyalja a 13. századtól a 20. századig. A könyv a szerző e tárgyban írott és 1979-ben megvédett akadémiai doktori értekezésének rövidített változata, főbb részei előtte már folyóiratokban és önálló kiadványokban is meg-