Századok – 1993
Közlemények - Barta Róbert: A brit Konzervatyv Párt az 1920-as években V–VI/706
A BRIT KONZERVATÍV PÁRT AZ 1920-AS ÉVEKBEN 733 leg 1929-ben), ami az egyik további oka volt e réteg hanyatlásának. így az 1920-as években a Konzervatív Pártnak is nagyobb mértékben kellett támaszkodnia a felsőbb középosztályra, bár a párt arisztokrata jellege, főleg a vezetést tekintve, mindvégig megmaradt. Ugyan a konzervatív párti elit a korszakban nagyrészt arisztokratákból állt, de az 1919-es képviselőházban a 333 konzervatív képviselőből 158 új volt, és nagy többségük a kereskedelemhez, valamint az iparhoz kötődő foglalkozású.89 Az arisztokrácia szerepét tekintve, a bethleni Egységes Párt esetében hasonló folyamatnak vagyunk tanúi. A párt ugyan a földbirtokosok és a nagytőkések érdekszövetségére épült, de az arisztokrácia képviselőit itt is csak főleg néhány csúcspozícióban találjuk meg. A pártelitben és a kormányban ugyan nem volt elhanyagolható az arisztokraták súlya és befolyása, de ehhez hozzá kell tennünk azt, hogy kétféle arisztokrata kerülhetett az Egységes Párt vezérkarába, vagy a Bethlen-kormányba: vagy kiváló szakmai tudással rendelkező arisztokrata, vagy olyan, aki vállalja a bábu szerepét Bethlen kezében. A korszak külügyminiszterei ez utóbbi csoportnak szép példái. További hasonlóság az is, hogy az Egységes Párt elitjének arisztokratái többnyire személyes, baráti, volt iskolatársi kapcsolatban álltak a pártvezér-miniszterelnökkel, a vezető, bizalmi pozíciókba való kiválasztás nagymértékben a személyi hűség alapján történt.9 0 Figyelemre méltó párhuzam az is, hogy mindkét párt, vidéki politikájában elsősorban a helyi arisztokráciára, földbirtokosságra támaszkodott, hiszen a helyi politizáláshoz pontosan olyanokra volt szükség, akik megfelelő társadalmi ranggal és megbecsüléssel rendelkeztek, volt idejük és pénzük képviselniük a helyi ügyeket. A nagy különbség a két párt arisztokrata bázisa között az volt, hogy az Egységes Pártban a földbirtokos-arisztokrata csoport jóval nagyobb mértékben volt jelen, mint a brit Konzervatív Pártban. Másképpen, a magyar nagybirtokos-arisztokrata réteg hanyatlása a korszakban nem volt olyan mértékű, mint a brit arisztokráciáé. A brit Konzervatív Párt és a magyar Egységes Párt összevetése az 1920-as években tehát néhány hasonlóságot és számos eltérést mutat. Jelentős eltérés a két párt szerkezeti, strukturális felépítésében volt, a brit Konzervatív Párt nagy intézményrendszerrel működő, modern, polgári tömegpárt volt, a bethleni Egységes Párt klub-szerű, laza szerveződés, összefonódva a közigazgatási apparátussal és a végrehajtó hatalommal. Mindkét párt meghatározó politikai tényező volt a korszakban, a legtöbb választás győztesei, s a legszélesebb körű támogatással rendelkeztek. A politizálás gyakorlatát tekintve, a brit Konzervatív Párt rendkívül hatékony propagandát fejtett ki, „megtervezte" politikáját, míg az Egységes Párt ezt a végrehajtó hatalom funkcionáriusainak befolyásolásával érte el. Mindkét párt támaszkodott a modern polgári rétegekre, melyek súlya — a történelmi fejlődésből adódóan — Nagy-Britanniában volt nagyobb. Mindkét párt gyújtőmedencéje volt a hagyományos, konzervatív értékeket képviselő társadalmi csoportoknak. Mindkét ország arisztokráciája előnyben részesítette ezeket a pártokat, bár ez sokkal jellemzőbb volt a magyar Egységes Pártra. Az Egységes Párt politikusai mindig is igazodni kívántak a brit Konzervatív Párt politikájához, értékrendjéhez. Ez részben a személyes kapcsolatok, részben a külpolitika szintjén jelentkezett. Közös vonás volt, hogy mindkét pártot nagytekintélyű személyiségek vezették, a döntéshozás szűk, bizalmi elitcsoportok kezében volt. A belső lázongások nem rendítették meg ezeket a pártokat. Lojalitás, fegyelem és hagyomány — ezek biztosították a brit konzervatív pártvezérek nagy
