Századok – 1993

Dokumentumok - Stark Tamás: Út a békeszerződéshez V–VI/781

DOKUMENTUMOK 831 Révai József : Ez esetben is elmehet a külügyminiszterrel együtt szvitje is. Bölöni György kérdezi, mikor tárgyalja az albizottság a román fehér könyvet. Kifogásolnivalókat lát benne, amelyeket feltétlenül ki kell küszöbölni. Gyöngyösi János külügyminiszter maga is úgy látja, hogy a lefordítás előtt még át kell dolgozni. A hibáitól eltekintve is túl terjedelmesnek találja. Elnök javasolja, hogy a fehér könyv letárgyalására a bizottság később üljön össze. Javasolja továbbá, hogy az albizottság további működését a külügyi bizottság határozatától tegye függővé. Az albizottság az elnök javaslatát elfogadja, majd elnök az ülést bezárja. (Az ülés végződik du. 5 órakor.) A MAGYAR KORMÁNY GAZDASÁGI BÉKEJAVASLATAI Minden ország gazdaságpolitikai célkitűzéseit elsősorban földrajzi fekvése szabja meg. Különösen áll ez a Duna-medence országaira, amelyek annyira egymásra utaltak, hogy gazdaságpolitikájukban is szükségszerűen egymás felé kell fordulniok, ha megélhetésüket és boldogulásukat meg akarják találni. Most, amikor az 1939-1945. évi háború a békekötéssel befejeződik, minden állam, győző és legyőzött egyaránt abban reménykedik, hogy ez a béke olyan lesz, amely a sebeket begyógyítja és az illető ország gazdasági létét biztosítja. Mindenki tudja, hogy a politikai megbékélés feltétele a biztosított gazdasági lét. Tudja ezt Magyarország is, amely ismeri a Duna-medence összes problémáit. A demokratikus magyar kormány, amelytől a revizionizmus nemzetközi zavart keltő és háborút okozó szelleme teljesen távol áll, a legmesszebbmenő és a legőszintébb készséggel kíván a Duna-medence problémáinak rendezésében a maga részéről tevékeny és együttműködő módon részt venni. A magyar kormány tudatában van annak, hogy az elóző reakciós és fasiszta rendszer Hitler oldalán viselt háborút és hogy a háborúvesztésnek súlyos gazdasági, politikai és erkölcsi következményei vannak. Mégis, minden bizalmát az Atlantic Charta igazságos szellemébe, a nagyhatalmak vezető férfiainak ismételt méltányos kijelentéseibe és abba a gazdaságpolitikai igazságba helyezi, hogy Európa tartós békéjének egyik fundamentuma a Duna-völgy békéje és hogy a Duna-völgy békéjének feltétele, hogy soha többé fel ne támadjon egyes országok favorizálásának és más országok elnyomásának rendszere. Magyarországot nemcsak a katonai, hanem az erkölcsi erő is legyőzte. Ismeri a legyőzött helyzetét. De kellő szerénységgel rámutat arra, hogy az a magatartás, amelyet bukott rendszere tanúsított, nem volt egyedülálló a Duna-völgyében és Ju-