Századok – 1993
Dokumentumok - Stark Tamás: Út a békeszerződéshez V–VI/781
828 DOKUMENTUMOK 828 ban, hanem a külügyi bizottságban történnék meg. Egyébként valószínű, hogy azt nem a külügyminiszter, hanem ó fogja megtartani. Elnök bejelenti, hogy az albizottság összehívására valószínűleg a következő hét folyamán fog sor kerülni. Több tárgy nem lévén, az ülést bezárja. (Az ülés végződött délután 5 óra 25 perckor.) A Nemzetgyűlés külügyi bizottsága által kiküldött békeelőkészítő albizottság 7. ülése 1946. évi július hó 9-én. Jelen vannak: Gyöngyösi János külügyminiszter, Balla Antal tájékoztatásügyi miniszter, Bereczky Albert elnök, Bölöni György, Buchinger Manó, Darvas József, Kovács Imre, Nagy Imre, Révai József és Saláta Kálmán bizottsági tagok, továbbá Bolgár Elek és Újváry Dezső miniszteri megbízottak. (Az ülés kezdődik du. 4 óra 15 perckor.) Elnök az ülést megnyitja. Bejelenti, hogy a külügyi bizottság július 3-án tartott ülésén hozott határozatnak megfelelően átiratot intézett a miniszterelnökhöz, melyben a bizottság nevében kérte a külügyminiszter részére külföldi propaganda céljaira megfelelő alap biztosítását. Ezután ismerteti az alábbi jelentéstervezetet, amelyet a külügyi bizottság mai ülésén szándékozik bemutatni az albizottság eddig végzett munkájáról: ,A békeelőkészítő albizottság a külügyi bizottság folyó évi július 3-án tartott ülésében hozott határozatával a következőkben számol be munkájáról. A békeelőkészítő albizottság a külügyi bizottság határozatának megfelelően megalakult Bereczky Albert elnökletével és hat ízben tartott ülést. Ezeken az üléseken az albizottság mindenekelőtt azokat a jegyzékeket tanulmányozta, amelyeket a külügyminisztérium a nagyhatalmakhoz intézett a magyar kormány álláspontjának ismertetése céljából. Az albizottság a jegyzékek áttanulmányozása után az azokban kifejtett álláspontokat és javaslatokat helyeslőleg vette tudomásul. Megállapította, hogy a magyar békeálláspontnak a nagyhatalmak elé való tárása igen korán, közvetlenül a potsdami békekonferencia után megkezdődött. A vonatkozó jegyzékekben a külügyminiszter úr megfelelő módon juttatta kifejezésre a magyar álláspontokat. Már 1945. augusztus 14-én átnyújtott jegyzékében leszögezte: az Atlanti Charta 6. pontja által bölcsen meghatározott viszonyok, a nemzetiségi elv minél teljesebb alkalmazásával volnának leginkább megvalósíthatók. Kétségtelenül a legideálisabb helyzet az volna, ha az államhatárok elveszítenék jelentőségüket. Mindaddig azonban, amíg ez az állapot nem következik be, a nemzetközi megbékélés és együttműködés ügyét leginkább az szolgálná, ha az összefüggő területeken élő nemzetiségek ugyanabban az államban élhetnének. Különösen szükségesnek tartotta annak megállapítását, hogy a külügyminiszter úr által a nagyhatalmakhoz ez év február 1-én küldött jegyzékben már kifejezetten rámutatott arra, hogy terület és népesség összhangjának a határmegvonásoknál való
