Századok – 1993

Dokumentumok - Stark Tamás: Út a békeszerződéshez V–VI/781

820 DOKUMENTUMOK 820 A másik kérdés a sorrend megfordítása csehszlovák viszonylatban. A vita fo­lyamán kialakult az az álláspont, hogy a csehekkel és a románokkal szembeni igé­nyeket külön-külön kell kezelni. Kéri, az átdolgozáskor ezt is vegye tekintetbe a külügyminisztérium. A kérdés most az, hogyan történjék meg ez a disztingválás, ügy-e, hogy a sor­rendet megfordítjuk, vagy pedig a gazdasági jegyzékben foglalt álláspont szerint, a vagylagosság mellett tartsunk ki. Az érveket pro és contra hallottuk. Saláta azt a megoldást ajánlotta, hogy a csehszlovák kérdésben tartsuk fenn a vagylagosságot, de az eddigi sorrend megfordítása mellett. Saláta Kálmán-. A sorrend megfordítása azért vált szükségessé, mert a kormány eddigi álláspontja már túlhaladott, minthogy nincs komoly remény arra, hogy Cseh­szlovákia a kisebbségeknek megfelelő jogokat biztosítana. Ezért kell a vagylagossá­gon belül első helyre a területi igényt tenni. Elnök: Tehát fenntartandó a vagylagosság, a sorrend megfordításával. Ez esetben adva van a román és a csehszlovák igények közötti különbségtétel és a sorrend kérdése is. Az ügy sürgősségére való tekintettel kéri, hogy az átdolgozás néhány napon belül történjék meg, kéri továbbá, hogy a bizottság tagjai tegyenek még észrevétele­ket a nem érintett részletekre nézve, hogy az átdolgozás folyamán ezek is figyelem­bevétessenek. Sulyok Dezső szembeszáll Buchinger állításával, amely szerint ő illuzionista vol­na. Kérdi, vajon ő-e az illuzionista, aki már februárban követelte azt, amit a kormány most követel, vagy pedig a miniszterelnök, aki Székesfehérvárott nagygyűlésen jelen­tette be, hogy Erdélyből 22 000 négyzetkilométert visszakapunk és hogy olyan ren­dezést sikerült elérnünk, amely szerint annyi magyar marad román impérium alatt, mint amennyi román magyar impérium alá kerül — s mindezt 3 nappal a szomorú párizsi döntés előtt mondotta.30 Emlékeztet a miniszterelnök pünkösdi budai beszé­dére, amikor az elcsatolt területeken élő magyarság legnagyobb részének visszatéré­séről beszélt, s másnap a lapok ezt cáfolták, felemlítve, hogy a miniszterelnök csak a magyarság egy részéről tett említést. Kérdi, vajon ő illuzionista-e vagy a miniszter­elnök? Kéthly Anna: Sok szó esett arról, hogy nálunk nem volt olyan fokú ellenállás, mint Jugoszláviában és Szlovákiában. Elsősorban mi semmi esetre sem tudtunk volna annyit tenni, mint Tito, mert mások voltak a földrajzi viszonyaink. Egyszer azonban szóvá kell már tenni azt a nem fegyveres ellenállást, hanem ipari szabotázst, amelyet gyáraink végeztek. Elsősorban a dunai repülőgépgyár munkásságára gondol. Nem tudja, miért nem esik sohasem szó erről a nagy jelentőségű szabotázsról, amely 1940 és 1943 között, tehát a német hadsereg ütőképességének korszakában, komoly ká­rokat okozott a német haditermelésnek. Fegyveres ellenállással mi nagyon sokat nem tudtunk volna elérni. Csak megtorló intézkedéseket vont volna maga után. Ez az ipari szabotázs azonban lényeges kieséssel járt Hitlerék háborús erőfeszítéseire. Hi­vatkozni kellene tehát elsősorban erre a repülőgépgyárra és általában a német had­felszerelés részére dolgozó gyárak munkásságának eredményes szabotálására. Bölöni György csatlakozik Kéthly véleményéhez. Azt látja, hogy a békejegyzé­kekben nincs szó a magyar munkásságról és annak háborúellenes beállítottságáról,

Next

/
Oldalképek
Tartalom