Századok – 1993

Dokumentumok - Stark Tamás: Út a békeszerződéshez V–VI/781

DOKUMENTUMOK 817 jegyzékben elfogadott. Főként csehszlovák vonatkozásban van túllépés a gazdasági jegyzékben foglaltakon. Ezt pedig a párizsi döntés után illúziók kergetésének tartja. Nehogy a legkisebb mértékben is az a látszat keletkezzék, hogy a kommunista párt álláspontján bukik el Magyarország területi igényeinek megvalósulása, nem kíván akadályt gördíteni a jegyzékben foglalt álláspont érvényesülése elé, ha a többi pártok ehhez hozzájárulnak. Hangsúlyozza azonban, hogy ezt az álláspontot a kommunista párt nevében megbeszélte Szakasits Árpáddal és Bán Antallal a szociáldemokrata párt vezetőivel, úgy, hogy ezt az álláspontot mint a két munkáspárt együttes véleményét terjeszti az albizottság elé. Sulyok Dezső örömmel üdvözli Révai bejelentését. Javasolja, hogy az egész munkát Kovács Imre indítványához híven küldje vissza az albizottság a külügyminisztériumnak és tőlük rövid határidőre új munkát kérjen. így fontos új szempontok kerülnének be a tervezetbe. Kováccsal szemben az a véleménye, hogy helyénvaló a szomszédos népek háborús bűnösségének megemlítése. Természetesen itt óvatosságra van szükség, nehogy esetleg a szerbek és a csehek érzékenységét sértsük és nehogy a gyermekes vádaskodás látszatát keltsük, de néhány jól átfogalmazott mondatra szükség volna. Elnök emlékezteti az albizottságot arra az előbbi nyilatkozatára amelyet a két munkáspárt nevében tett. Minthogy Sulyok szavaiból arra következtet, hogy itt félreértésről lehet szó, ezért megismétli: arra nézve tett ígéretet, hogy a két munkáspárt ennek az álláspontnak érvényesülése elé nem fog akadályokat gördíteni, ha az albizottság ragaszkodik hozzá. Nem tartja azonban fölöslegesnek, ha vita indul meg arról, vajon túlmenjünk-e az eddigi jegyzékekben elfoglalt állásponton. Ó tehát a munkáspártok nevében csak feltételesen járult hozzá a jegyzék-tervezethez, közelebbről a csehszlovák kérdésben a vagylagos állásponton való túllépéshez. Kovács Imre először Sulyoknak akar válaszolni. Változatlanul azt tartaná helyesnek, ha a körülöttünk levő népek háborús felelősségére való hivatkozás kimaradna a jegyzékből. A béketárgyaláson mi vádlottak leszünk, tehát nem volna opportunus ezzel a hivatkozással esetleg a vádlók egy részét magunkra bőszíteni. Ezért javasolja, hogy a háborús bűnösség kérdését ne érintsük, hanem elsősorban a magunk igazát hangoztassuk és utasítsuk vissza a kollektív felelősség elvét. Révaihoz hasonlóan ő is szükségesnek tartja, hogy a Románia felé irányuló kívánságaink előzzék meg a Csehszlovákia felé irányulókat; a különbségtétel feltétlenül kívánatos. Ha általánosságban vetjük fel Csehszlovákia felé igényeinket, akkor sor kerülhet arra, hogy a csehek a béketárgyaláson a románokat ellenünk támogatni fogják. Politikusabb megoldásnak látszik a román viszonylatra helyezni a súlyt és a csehekkel szemben nem menni túl a gazdasági jegyzékben megfogalmazott kívánságokon. Saláta Kálmán azt hiszi, hogy egyetért Kováccsal. Nem ilyen jegyzékbe való annak hangoztatása,' hogy ezzel meg azzal a szomszédainkkal is baj volt, nemcsak velünk. Ez legalábbis semmi esetre sem lehet alapja kívánságainknak. Sokkal helyesebb ezt itt kihagyni s idevonatkozó érvelésünket a szóbeli tárgyalásokra és a külföldön kifejtendő propagandára tartogatni. Ott igenis helyénvaló, ha élünk ezekkel az érvekkel, amikor az egyes népek háborús tevékenységének megítélése kerül szóba. Felhozható e jegyzékkel kapcsolatban, hogy talán nem teszi teljesen megfoghatóvá, érthetővé a magyar álláspontot azoknak a külföldi államférfiaknak számára,