Századok – 1993
Dokumentumok - Stark Tamás: Út a békeszerződéshez V–VI/781
816 DOKUMENTUMOK 816 Bár általánosságban sem fogadhatja el, felvet néhány szempontot, hogy észrevételei felhasználhatók legyenek az új előadmány elkészítésénél. Kéri, hogy „a békekonferencián résztvevő államok" helyett beszéljünk inkább „békekonferenciá"-ról, mert még nem tudhatjuk, hogy kik fognak ügyünkben végleg dönteni. Szükségesnek tartaná a magyar demokrácia elődeire való határozottabb hivatkozást. 1848 és 1918 említése feltétlenül a jegyzék elejére kívánkozik. Ha nem is sikerültek ezek a kísérletek, mégis bizonyítékai annak, hogy a magyar népben élt a vágy a népi demokráciára való áttérésre. Felvenné a javaslatba azt is, hogy a háborús felelősség megállapítása Magyarországgal szemben nem helyénvaló s azt a magyar demokrácia egyetlen pártja sem vállalja, hiszen a nagyhatalmak a háború alatt is egyedül Németországot tették a háborúért felelőssé. Révai egyik cikkére hivatkozva felveti, hogy hivatkozzunk talán ebben a jegyzékben arra, hogy a trianoni békeszerződést Horthy reakciós Magyarországa kapta, hogy éppen az akkori rezsim volt az oka a Magyarországgal való túl kemény bánásmódnak. Helyesnek tartaná annak felemlítését is, hogy Magyarországnak a kisebbségvédelem terén komoly demokratikus múltja van s itt lehetne Kossuthra, Deákra, Eötvösre, Jászi Oszkárra mint világszerte ismert nevekre hivatkozni. Egyébként a kisebbségi kérdésnek a területi igényeink kielégítése mellett való felvételét a jegyzékben helyesnek tartja. Nem helyesli a szomszéd népek háború alatti viselkedésére való hivatkozás módját. Ne azzal álljunk elő, hogy ki volt itt a nagyobb fasiszta, azt kell bebizonyítanunk, hogy most mi jobb demokraták vagyunk mint szomszédaink. A szomszéd népek bűnösségére való hivatkozás szinte gyermekes jellegű, ezt jobb lenne kihagyni. Feltétlenül szükséges volna azonban alapos áttekintés adni a Duna-völgye kisebbségi látóhatárából. Közelebbről kellene megvilágítani, hogy milyen kisebbségi politika alakult ki itt a második világháború befejezése óta. Meg kellene mondani, hogy míg Jugoszláviában megnyugtató a helyzet, addig Csehszlovákiában tarthatatlan s Romániában is kifogásokra ad okot.27 Ilyen áttekintésre feltétlenül szükség volna, utána pedig kívánságaink precízebb megfogalmazására. Nehogy a rendező hatalmak azt hihessék, hogy a kisebbségek dolgában itt minden rendben van és egyszerűen megelégedjenek a félelemmentes élet elvi biztosításával. Jól tudjuk, ez nem elég. A békeszerződések keretében meg kell teremteni a kisebbségek számára az intézményes érdekvédelmet. E jegyzék keretében erre a körülményre feltétlenül fel kell hívnunk a figyelmet. Szükséges volna még röviden összefoglalni, hogy mit végzett másfél év alatt a magyar demokrácia. Olyan alkotásokról van szó, amelyekre büszkék lehetünk és joggal hivatkozhatunk. Elnök is állást kíván foglalni pártja nevében. Ez a jegyzék arra az álláspontra helyezkedik, hogy területi igények tekintetében nem tesz különbséget Csehszlovákia és Románia között. Ez a tényleges helyzetnek nem felel meg; Románia hadviselő ország volt, míg Csehszlovákia — akár tetszik, akár nem — a győztesek táborába tartozott. Ez tény, amellyel számolnunk kell. A másik kifogása, hogy a jegyzék-tervezet alapjában ment túl az eddigi jegyzékeinkben foglaltakon. Túlment még azon is, amit az albizottság múltkor a gazdasági
