Századok – 1993
Dokumentumok - Stark Tamás: Út a békeszerződéshez V–VI/781
DOKUMENTUMOK 802 ugyan presztízspolitika, amely megpróbálja kihasználni Magyarország számára a nagyhatalmak közötti ellentéteket, de ebből Magyarországra nézve semmi előny nem származhat. Abban az esetben, ha Magyarország újból a Horthy-féle hintapolitika hibájába esik vissza, akkor ez nyilvánvalóan az eddig járt út lezárását jelenti. Árt Magyarországnak junktimot erőltetni a jóvátételi terhek és a háború előtti adósságok között, gazdaságilag és politikailag egyaránt helytelen. Gazdaságilag azért, mert a jóvátételi teljesítőképességünk nem transzferprobléma, itt ugyanis nem valuta*, hanem áruteljesítésről van szó. Ugyanakkor a régi adósságainkat valutában kell rendeznünk. A kettőt tehát nem lehet egy kalap alá venni. Politikailag pedig a magyar nemzetnek arra az álláspontra kell helyezkednie, hogy a fegyverszüneti szerződésben vállalt kötelezettségeinket teljesítenünk kell s természetesen vállalni kell a háború előtt keletkezett adósságok kifizetését is. Azt hiszi, Washingtonban a magyar kormánydelegáció hangsúlyozni fogja ezt az utóbbit, amivel valószínűleg jó hatást fog tenni nyugati hitelezőinkre. Nem célszerű azonban ezt a kettőt a békeszerződések keretében együtt a nagyhatalmak elé vinni s a kettő közé egyenlőségjelet tenni vagy a kettőt egyszerűen összeadni. Véleménye szerint a jóvátételi kötelezettségeknek feltétlen prioritásuk van az egyéb tartozásokkal szemben. Ha az ország gazdaságilag regenerálódik, akkor feltétlenül párhuzamosan, egyenlő mértékben tudjuk mind a kettőt teljesíteni, addig azonban a jóvátételi kötelezettségeknek feltétlenül prioritásuk van. Természetes, hogy háború előtti tartozásaink rendezését fel kell vetnünk a békekonferencián, éspedig fizetőképességünkkel összefüggésben. Ha azonban azzal megyünk a békeértekezletre, hogy lőjük ki a jóvátételt a háború előtti adósságok golyójával, tehát arra bazírozunk, hogy a Szovjetunió és az angolszász nagyhatalmak összevesznek a prioritáson, akkor könnyen két szék közül a földre juthatunk. Magunk ellen fordíthatjuk a Szovjetuniót és nem nyerjük meg a nyugati nagyhatalmakat sem. Nem helyesli a nagyhatalmi szakértő bizottság delegátusának tervét sem. A II. fejezetet sem tudja elfogadni tárgyalási alapul. A nyugatra kivitt javak sorsáról a tervezetben mindössze 24 sor szól. Ebben is célzatosságot lát. Az elhurcolt javak problémája is igazán a békekonferencia elé kívánkozik. Ha pedig most Washingtonban erre nézve eredményt érünk el, az idevonatkozó részt még mindig ki lehetne hagyni a szövegből. Pénzügyi stabilizációnk szempontjából egyáltalában nem mellékes ez a kérdés, s ezzel ilyen keveset foglalkozni, ebben tendencia kell hogy legyen. Befejezésül szükségesnek tart még egy kérdést felvetni. Ha a magyar kormány gazdasági fődelegátusa a párizsi béketárgyalásokon olyasvalaki, aki ilyen béketervezeteket készít el, amely ellenkezik a kormány álláspontjával, akkor kérdés, tudja-e az illető maradéktalanul képviselni ott a kormány intencióit. Minthogy pártja nevében bizalmatlansággal viseltetik Kárász Artúr személye iránt, ezért javasolja, mondja ki az albizottság, hogy szükségesnek tartja Kárász Artúrnak megbízatása alól való felmentését és kérje fel Balla miniszter urat, hogy tegyen javaslatot új gazdasági fődelegátus kinevezésére a kormánynak.2 0 Kovács Imre javasolja a bevezető rész elhagyását vagy egészen rövid, néhány mondatra való összevonását.
