Századok – 1993
Dokumentumok - Gergely Jenő: A Demokrata Néppárt „igazoló jelentése” a Mindszenty József bíboros hercegprímással keletkezett konfliktusáról V–VI/761
766 DOKUMENTUMOK társasági Népi Mozgalomhoz, hanem Barankovies István5 1945. szeptember 25-i több ezer példányban 1945-ben megjelent általános programadó beszédében azt is kiemelte, hogy törekvésünk nem jelenti azt, „mintha mi valamely más párttól elvitatnánk azt a jogot, hogy a vallásos érzületű tömegek politikai akaratának kiformálásában, vagy képviseletében részt vegyen, tehát nem jelenti azt, mintha a vallásos tömegek politikai képviseletét kizárólagossági joggal ki akarnók sajátítani magunknak". (4. old.)6 majd még határozottabban: „... nem utolsósorban a kereszténység jelszavával történt annyi visszaélés után a Néppárt ma elítéli a kereszténység szent jelvényeinek politikai felhasználását éppen úgy, mint a kereszténységnek politikai jelszóvá tételét, a kereszténység tekintélyének egy párt részére való kisajátítását és leginkább az álcázott, antidemokratikus törekvéseknek a kereszténység nevével való hitelesítését.7 Mi nem a kereszténység javára akarunk politikát csinálni, ellentétben azokkal, akik a kereszténység nevében, az egyházak terhére politizáltak." (9. old.)8 A Néppárt tehát szeges gonddal ügyelt arra, hogy politikájával az Egyházat meg ne terhelje. Egy új kezdeményezés esetében azonban nem ezt tapasztaltuk. Az Actio Catholica lapjában9 a félhivatalos katolikus egyházi kőnyomatos1 0 nyomán illetékes helyre1 1 hivatkozva egy közlemény látott napvilágot, amely egy „az evangéliumi világnézet alapján álló új párt megalakításáról" adott hírt, hozzátéve, hogy az új párt „a mai politikai életben engedélyezett pártok egyikével sem azonos".1 2 (Ez utóbbi mondat nyilvánvalóvá teszi, hogy nem merő véletlenből, hanem akartan szól a Néppárt ellen illetékes hely nyilatkozata, hiszen köztudott, hogy engedélyezett párt csak három van, illetve a kommüniké megjelenésekor csak három volt, a Néppárt, a Polgári Demokrata Párt és a Radikális Párt, amely utóbbiakat senki sem téveszti össze valaminő keresztény jellegű pártalakulattal.)1 3 Ez a nyilatkozat mindenképpen alkalmas volt egy, szerintünk mindenképpen elkerülendő, és pedig az Egyház érdekében elkerülendő látszatnak felkeltésére, mely szembenáll a pártalakításokkal kapcsolatos egyházi gyakorlattal; nevezetesen alkalmas volt annak a látszatnak a keltésére, hogy jelen esetben valamely illetékes egyházi fórum alakít pártot, illetve szándékozik pártot alakítani. A magyar sajtó ilyen értelemben adott hírt az új párt alakításáról —, mindmáig, tehát heteken át megcáfolatlanul — így tehát az ellenkező magyarázatra is felkészített fogalmazás (mintha a fogalmazó arra törekedett volna, hogy a betűszerinti értelemmel az eddigi egyházi gyakorlatnak tegyen eleget, de ugyanakkor — értelem szerint — az említett látszatot keltse fel) általánosan azt a meggyőződést rögzítette a közvéleményben, hogy egyházi pártról van szó, amelyet a katolikus egyházi fórum alapít. Nem is juthatott más meggyőződésre, aki számbavette, hogy 1.) a Magyar Kurír, amely a pártalakítási hírt közreadta, félhivatalos katolikus kőnyomatos; 2.) a Magyar Kurírban „illetékes hely" egyházi fórumot jelent; 3.) a kommüniké az Actio Catholica lapjában jelent meg, mégpedig több egyházi fórumtól származó, több hír között „illetékes nyilatkozatok" összefoglaló cím alatt feltűnő szedéssel, tehát a címadás és a tördelési technika egyenest kiemelte az illetékes hely egyházi jellegét; 4.) „Illetékes helyet" a magyar sajtó egyházi fórumként értette és magyarázta máig megcáfolatlanul; 5.) pártot mindig valakik szoktak alakítani, akik a nyilvánosság elé lépni
