Századok – 1993

Közlemények - Szőke Domonkos: Konzervativizmus és liberalizmus válaszútján. Bethlen István és a Magyar Szemle kapcsolatának történetéhez V–VI/738

Szőke Domonkos KONZERVATIVIZMUS ÉS LIBERALIZMUS VÁLASZÚTJÁN. BETHLEN ISTVÁN ÉS A MAGYAR SZEMLE KAPCSOLATÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ A Bethlen Istvánról készült kitűnő monográfia szerzője is azt emeli ki, kortársi hivatkozásokkal is sokoldalúan alátámasztva, hogy Bethlen még azoknak sem árulta el valódi gondolatait, akiket egyébként tisztelt, s az állam és politika ügyeiben fontos kérdésekről referáltak neki.1 Gyors felfogóképesség, metszően éles logika, az események összefüggéseit analitikus elemzéssel feldolgozó gondolkodásmód jellemezte a „Gazda" világlátását. Sohasem volt az érzelmek embere, ezeket a politikustól idegen ismérveknek tartotta. Az érvek erejével, a tágabb összefüggések felvillantásával kívánta partnereit meggyőzni és a közvélemény állásfoglalásait befolyásolni. Monográfusa, Romsics Ignác is a politikus egyfajta rejtélyességét és szűkszavúságát hangsúlyozza meghatározó személyiségjegyként. Bethlen politikusi arcélének mélyebb megértéséhez szolgálhat adalékként annak a mindezideig meglehetősen elhanyagolt viszonynak a boncolgatása, mely a miniszterelnököt az ugyancsak általa inspirált Magyar Szemle című folyóirathoz fűzte. Már indulása körül is itt szorgoskodott, körültekintően ügyelve arra, hogy személye ne kerüljön túlzottan előtérbe.2

Szekfű Gyula személyében biztos érzékkel választotta ki azt a szerkesztőt, akire a „nemzetnevelő" folyóirat gondozása nyugodtan rábízható. Bethlen 1927-ben politikai pályafutásának csúcsán van, s méltán remélheti, nemcsak a politikai hatalom összpontosul a kezében, hanem felügyelheti a magyar szellemi élet fontos pozícióit is. Neve mindvégig a Magyar Szemle címlapján szerepel, a szerkesztőbizottság elnöki tisztét tölti be az indulástól, 1927 szeptemberétől, egészen 1944 márciusáig, az utolsó szám kiadásáig, a folyóiratot kiadó Magyar Szemle Társaságnak pedig Hóman Bálint után, 1933 májusától az elnöki tisztét is betölti. Eltekintve a harmincas évek elejétől, a közvetlenül Bethlen miniszterelnöki lemondása utáni évektől, nem sokat publikált a folyóiratban, jelentése mindig a háttérben maradt. Viszont Bethlen németországi és angliai előadókörútja 1933 tavaszán és őszén, valamint az 1934 októberében kiadott külön Bethlen-emlékszám között alapvetőnek számító Bethlen-tanulmányok látnak napvilágot a Szemlében.3