Századok – 1993
Történeti irodalom - On The Move. Essays in Labour and Transport History (Ism.: Jemnitz János) III–Iv/544
542 TÖRTÉNETI IRODALOM 545 nista lett, hogy azután 1945-ben б is a Labour Party soraiban találja meg helyét. Mint írásainak egyszerű felsorolása is bizonyíthatja — fáradhatatlanul dolgozott: számos munkát jelentetett meg. A kötetben olyan nemzetközileg is jól ismert brit professzorok tanulmányait találhatjuk meg, mint Eric Hobsbawmét és Asa Briggsét. E. Hobsbawm ezúttal Május elseje születéséről írt összefoglaló tanulmányt, amelyben különféle újabb (javarészt olasz, francia és német) munkákra is hivatkozik, hangsúlyozva, hogy ez az ünnep mennyire mély gyökereket eresztett, mélyebbeket, mint maguk a hajdani „döntéshozók" is gondolták — és ezt azután az első május elsejék példáján bizonyítja. Az oly sok könyvet, tanulmányt, életrajzot és dokumentumkötetet publikált Asa Briggs ezúttal a vasutak terjedésének történetéről írt — ezúttal is sodró erejű — tanulmányt. A viktoriánus ko. svakban tárgyalja a témát, a hosszú korszakot külön szakaszokra bontva. Azzal kezdte írását, hogy Dickens különféle jól ismert regényeiből felidézte azokat a sorokat, amelyek megmutatják, mit jelentett egykor a vasút Dickens hőseinek életében. Briggs, aki a „hősök" mellett oly sokat foglalkozott műveiben „az egyszeri munkások" életével, gondolkodásával — ezt a megközelítést ezúttal is szem előtt tartotta a vasutasok esetében. A sheffieldi történész, egyetemi tanár, John Halstead írása a lázadó, a bélyegadók kivetésének ellenálló olcsó munkáslapok közül az 1833-34-ben megjelent „The Voice of the West Riding" című munkáslap számait, szerkesztőit, munkatársait, cikkeit mutatja be — igen nagy gondossággal. A szigetországban jelenleg nagyon befolyásos David Howell, a manchesteri egyetem professzora, aki az egyetem kiadásában baloldali kombattáns szellemben életrajzsorozatot szerkeszt és jelentet meg az utóbbi években. Ezúttal „cseppben a tenger" jelleggel egy epizódot emelt ki, hogy a munkásvilág belső problémáihoz közelítsen, azt is megvilágítva, hogy ezek a „kis ügyek" mennyire kihathatnak az ország életére, politikai légkörére. 1913-ban Aisgilben vasúti szerencsétlenség történt — ez annak idején rávilágított a vasúti biztonság hiányosságaira —, a vasúti dolgozók körében erjedés kezdődött, s jól érzékelhetővé vált a sztrájkhangulat. Mindezt Howell felülről és alulról egyaránt megvilágítja — abban a szellemben, amit a kötetet szerkesztő Shepherd a szinte mindenki által tisztelt angol közgazdász-törtínész-szociológus Tawney-tól idézett: „A történelem nem a múlt eseményeivel foglalkozik, hanem a társadalom életével és a múlt erre vonatkozó tanulságaival, feljegyzéseivel." A kötet egyik alighanem legizgalmasabb írása Margaret Morris tanulmánya. Ez azt elemzi, hogy miként született meg 1919-ben a brit törvényhozásban az a törvény, amely vizsgálat tárgyává tette a „profitálók" vagyis a háborús újgazdagok vagyonának keletkezését. A háborús újgazdagok „törvénytelenségeit" még a háború napjaiban firtatni kezdték. Nemcsak a szakszervezetek, nemcsak a Munkáspárt, hanem még a toryk sem tudtak e kihívás elől kitérni, s a kettészakadt liberális párt szociálisabb szárnya, az Asquitsh-párt maga is felkarolta e törvény meghozatalát. A szerző rávilágít, hogy Lloyd George részben azért is engedte e törvényt meghozni, mert e kérdés előtérbe állításával ennél radikálisabb, fontosabb gazdasági-szociális reformokat eltemethetett. John Shepherd tanulmánya azt a nevezetes fordulatot tárgyalja, amikor a brit Munkáspárt éléről 1935-ben kibuktatták a párt vezérét, George Lansburyt. Mindenki tisztelte, szerette őt. Az idős politikus, publicista, lapszerkesztő egész életében önzetlenül szolgálta a munkásság, a szegények ügyét; morálisan, anyagilag megtámadhatatlanul tiszta volt. Mélyen kereszténypacifista volt — ám teljességgel nem értette meg az új idők kihívásait: elsősorban a fasizmust, a hitleri fenyegetést. Lansburyt ezen a híres 1935. októberi kongresszuson elsősorban a robbanékony, igen tekintélyes és sokak szerint „brutális" Bevin buktatta meg, aki szerint most senkit nem érdekel Lansbury „magán lelkiismerete", jelenleg a politika követelményei, kihívásai számítanak. S Bevin és társai ekkor valóban elérték a fordulatot; évekre a Labour Party lett az antifasiszta felkészülés legtisztább, legátgondoltabb szervezett ereje a szigetországban. A sok tanulmány között egy (!) vezeti el az olvasót (Hobsbawm írása mellett) külországba, s az sem európai kontinensre, hanem az Egyesült Államokba. A tanulmány azt vizsgálja, hogy a 20. század derekán miként terjedtek el a városközi távolsági autóbuszok, kik voltak a felkarolói, s kik és miért ellenezték ezek elterjedését. Végül meg kell emlékezni a kötetnek a legutóbbi évek történetével, változásaival foglalkozó írásáról. James Kapp azt vizsgálja rövid tanulmányában — ugyancsak Bagwell szellemében és témakörében —, hogy 1990 szeptemberében miként került sor különféle szállítómunkás szakszervezetek egyesülésére. Az első nagy fordulatra még pontosan 80 évvel ezelőtt, 1913-ban került sor, amikor különféle kisebb vasutas szakszervezetek egyesülése révén megszületett a NUR (National Union of Railwaymen — Országos Vasutas Szakszervezet). Ám a vasúti tisztviselők, a fűtők és mozdonyvezetők ebben a vasúti iparágban is külön-külön szakszervezetekben tömörültek. Mindennek sok oka volt, ám a vasutak válsága a szigetországban is élő kihívás, s a tory kormányzat hosszabb ideje erőteljesen szorgalmazza többek között a vasutak privatizálását — a vasutasok ellenállásával nem sokat törődve. így azután még 1982-ben az