Századok – 1993
Történeti irodalom - Deák Ferenc kiadatlan leveleiből (Ism.: UrbánAladár) III–IV/535
TÖRTÉNETI IRODALOM 535 A recenzens folytathatná kívánságlistáját az elmaradt magyarázatok miatt (pl. a Csányi-Ottinger vita kapcsán, a déli táborból érkező Egressy „desperálásáról" vagy Ivánka küldetéséről), de amíg erre a napló részletessége és a közlő széleskörű ismeretei felhatalmazzák, úgy azt is el kell ismernie, hogy a jegyzeteknek mind számukat, mind terjedelmüket illetően kellett, hogy legyen ésszerű határa. Azt is meg kell említenie, hogy Spira György a napló szövegén (fordításán) néhány, az olvasónak szinte fel sem tűnő javítást hajtott végre, amikor az 1978-as kiadásban még olvashatatlannak tekintett szöveget feloldani igyekezett, vagy olyan korábbi félrefordítást, miszerint Hrabovszky küldetése az, hogy a bánt „akasztassa fel", korrigálja, hogy a király biztosi megbízatás célja a bán felfüggesztése volt. (Ld. a napló május 14-i bejegyzését.) A jegyzetekről még annyit, hogy a szereplők tevékenységéről tömören, tárgyilagosan ír. Talán Nyáry kivétel, aki a március 27-i feljegyzés kapcsán —• hogy ti. „nem engedelmeskedik Szemerének", mint a Miniszteri Bizottmány tagjának — akit azzal bélyegez meg, hogy „ugródeszkának" használta a pesti forradalmat. (Ez a megközelítés nem törődik a Szemere-Nyáry ellentéttel.) Ami végül a névmagyarázatokat illeti, azok életrajzi adatai — hacsak a közlő saját kutatásai alapján nem képes korrigálni — gyakran továbbgörgetnek korábbi tévedéseket. így csak egyet tennénk szóvá: Ottinger Ferenc vezérőrnagy — a Dráva vonalon elhelyezett csapatok éléről eltávolítva — 1848 augusztusában nem szökött át a horvát táborba. Hivatalosan átvette a kőszegi dandárparancsnokságot és csak a horvát támadás megindulása után csatlakozott az ellenséghez. A hosszú ismertetés végére érve ismét meg kell erősítenünk: sikeres és hasznos válogatás a szóban forgó terjedelmes háromkötetes munka. A Szépirodalmi Kiadó méltó emléket állított vele Széchenyinek. Tegyük hozzá, hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint a Szerencsejáték Rt. támogatása nélkül erre nem lett volna képes. A munka nagy valószínűséggel az 1973-ben indult „Magyar Remekírók" új sorozatának utolsó darabja. Az eredeti nyolc tagú szerkesztőbizottságot mindenesetre az elmúlás döbbenetesen leapasztotta: a kötet nyomdába adásakor még négyen életben voltak, a megjelenést követően 1992-ben további két tagja hunyt el az Illés Endre által szervezett bizottságnak. Ha valóban ez a sorozat utolsó darabja, méltó módon fejezte be vállalkozását. Urbán Aladár DEÁK FERENC KIADATLAN LEVELEIBŐL Válogatta, jegyzetekkel ellátta és az előszót írta: Sándor Pál Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1992. 125 I. A magyar reformkortól a kiegyezésig ívelő politikusi pályák közül talán Deák Ferenc közszereplése a legjobban dokumentált. Mint ezt Sándor Pál előszava ismerteti, Kónyi Manó 1882-ben kezdett hat kötetes „Deák Ferencz beszédei" c. kiadványától kezdve — amely számos Deáktól származó levelet is közölt — kisebb-nagyobb publikációk jelentek meg újabb és újabb levelekkel. Ezek azonban a politikus Deák megnyilatkozásaira, vagy neves kortársaival fenntartott kapcsolatára helyezték a hangsúlyt. (Ld. például a Vörösmarty Mihállyal való levelezését.) Jelen válogatás ebben a vonatkozásban vegyes jellegű: bár találunk a levelek között két Wesselényi Miklóshoz, egy-egy Vörösmartyhoz, Kossuth Lajoshoz, Széchenyi Istvánhoz és Eötvös Józsefhez írott levelet, a válogatásban dominálnak a Deákkal baráti kapcsolatot tartó Zádor György pápai jogakadémiai tanárnak írott, a Vörösmarty-árvák érdekében folytatott levelezés, illetve a Vörösmarty özvegyéhez, Szalay László és ifj. Pázmándy Dénes özvegyéhez intézett levelek. Ezekben a levelekben is találunk ugyan politikai vonatkozású megjegyzéseket, valójában a családja peres ügyeivel, birtoka gondjaival, a letartóztatott Kossuth családjának segélyezésével, a Vörösmarty-árvák érdekében gyűjtést szervező, vagy a Szalay László családja érdekében megindítandó adakozás kérdésében állást foglaló Deákkal ismerkedünk meg a Sándor Pál által kiadott levelekből. A Zádor Györgyhöz intézett tizenegy levelet a családi gondok, kettejük baráti kapcsolata, a Vörösmartyhoz és Bajzához fűződő barátságuk uralja. Az olvasónak olyan érzése támad, mintha Deák szándékosan mellőzné a politikai témákat. Jó példája ennek a pozsonyi országgyűlésről 1835 áprilisában íróit levél, amelyet így fejez be Deák: „Isten véled. Országgyűlésünkről nem írok, mert nyomorult állásunk, és annak meggondolása, hogy a nemzetben karakter nincsen, keserűvé tesz..." (35. 1.) Mindez nem jelenti, hogy az itt közölt levelek között nincs politikai érdekesség. A büntetőtörvénykönyvi munkálatok miatt Pesten tartózkodó Deák 1843 januárjában hosszú levelet intézett a pozsonyi országgyűlés alsótábláján lévő Zsoldos Ignác veszprémi követhez. Az egész írás nem más, mint az ország általánosan rossz anyagi hely-
