Századok – 1993

Történeti irodalom - Széchenyi István válogatott művei I–III (Ism.: Urbán Aladár) III–IV/527

TÖRTÉNETI IRODALOM 529 kérdéseivel és egyéb vállalkozásokkal foglalkoznak, érzékeltetik Széchenyi társadalmi-politikai kapcsolatainak kiterjedt voltát. Megtaláljuk közöttük az 1845 áprilisi bécsi útja alkalmából Majláth kancellárnak tett támogatást ígérő nyilatkozatát, valamint a közte és Kossuth között 1845 szeptemberében lezajlott „hosszas őszinte beszélgetés" tartalmának rövid rögzítését. Az 1845 augusztusától a Helytartótanácsnál hivatalt vállaló Széchenyi nézeteinek nagyívű összefoglalása az 1846 áprilisa és 1847 januárja között elkészült, s a következő hónapban megjelent Politikai programtöredékek, amelyet a II. kötetben teljes terjedelmében találunk. Az értekezést a közlő látta el fejezetcímekkel, amelyek érzékeltetik, hogy az írás a birodalom és Magyarország viszonyától a kormányzat bírálatáig, az ellenzék magatartásának — és főleg Kossuth nézeteinek — mérlegelésétől a pártok szerepéig, a kormány és a konzervatívok összefogásának szükségességéig számos kérdést érint A tárgyalás középpontjában azonban végig Széchenyi áll, akár korábbi, akár jelenlegi nézeteit vagy helyzetét ismerteti, s külön kitér a közvéleményt foglalkoztató kérdésre, hogy ti. miért vállalt hivatalt. Az írásnak ez a szokottnál is erősebben személyes jellege a kortársaknak is feltűnt. Nyilván ennek köszönhető az, hogy amikor 1847 októberében Széchenyit Moson megyében országgyűlési követnek megválasztották s átvette megbízólevelét, beszédének bevezetésében maga említette, hogy szemére vetik: sokszor beszél magáról. A II. kötet a Politikai programtöredékek közlése után már az 1847-48-as országgyűlés előtörténetére koncentrál. Az 1847-ből közölt naplórészletekben a Bécstől hivatali munkájához kért anyagi támogatás elmaradása, emiatti háborgása, illetve a Pest megye által az országgyűlésre küldeni kívánt Kossuth választása körüli fejlemények dominálnak. Kossuth miatt dönti el, hogy maga is az alsótáblán kíván szerepelni, s a Sopron megyei kudarc után Mosonban meg is választják. Széchenyire és helyzetére egyaránt jellemző, ahogyan a hírre reagál: „Egyik félnek sem tudok majd kedvére tenni. Fent és lent egyaránt kárhoztatás." Sejtése beigazolódott, mert november 10-én Pozsonyban már azt jegyezte naplójába, miszerint megbánta vállalkozását, hogy követként jelent meg az országgyűlésen. November 14-én pedig ezt írta: „El vagyok szigetelődve... kívül a mozgalmon." Tíz napon belül összeszólalkozott Batthyány Lajossal, s a lehetséges párbajra gondolva gyilkos gondolatokat rögzít naplójában. Az eset béküléssel végződött, de jol mutatja azt a feszült hangulatot, amely Pozsonyban uralkodott. Emögött elsősorban az alsótáblán megerősödött ellenzék felirati javaslata, illetve annak a felsőtáblán történt elutasítása utáni fejlemények állnak, amikor a követek megkezdték a kormányzat által elkövetett sérelmek vitáját. Ebben a helyzetben kezdi meg Széchenyi azt a kísérletét, amely egyrészt az ellenzék mérsékeltjeit igyekszik megnyerni (a közölt naplórészletek rögzítik a Szentkirályi Mórral folytatott tárgyalás eredményét), másrészt a kormányzatot kívánja az esetleges erőszakos fellépéstől visszatartani. Ennek fontos dokumentuma a december 27-én Apponyi György kancellárhoz intézett levél, amelyben közvetítésre ajánlkozik. A visszhang nélküli kísérlet és az országgyűlési küzdelmek közepette nagy öröm, hogy 1848. január 20-án megérkezik Pestről munkatársa, Kovács Lajos a Széchenyi hivatala által kidolgozott közlekedési jelentéssel. A gróf annyira el van tőle ragadtatva, hogy két nap múlva elhatározza: a kancellár előzetes tájékoztatása nélkül, saját neve alatt kinyomattatja a munkálatot. (Az eredetileg Apponyi utasítására készült és a Helytartótanács jelentéseként kellett volna, hogy az országgyűlés elé kerüljön.) A néhány nap múlva megjelent — itt teljes terjedelmében közölt — Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül az utolsó nagyobb, Széchenyi saját neve alatt megjelent munkája. A párizsi forradalom hírének megérkeztét követően Széchenyi utolsó kísérlete, hogy a fenyegető kitörést megelőzze — mint erről naplójából értesülünk —, Wirkner Lajos udvari tanácsossal, Apponyi bizalmasával folytatott tárgyalása volt. Kossuth híres március 3-i beszédét követő napon az iránt puhatolódzott, hogy nem volna-e helyes őt teljhatalmú királyi biztosnak kinevezni, az országgyűlés üléseit hat hónapra felfüggeszteni, az Ellenzéki Kört és a politikai klubokat bezárni. Ettől a pillanattól az 1848-as év anyagát válogató Spira Györgynek hálás feladat jutott, hiszen a napló anyagát remekül kiegészítik a Széchenyi által titkárának, Tasnernek, illetve jószágkormányzójának Lunkányi Jánosnak írott levelek. Ezek főleg március-áprilisban, illetve Lunkányi esetében még augusztusban nyújtanak értékes, az általános politikai helyzetet érintő információkat. Ezek a hónapok Széchenyi miniszterségének az ideje, így ezen minőségében kelt átiratai, utasításai vagy leiratai képviselik tevékenységének ezt a körét. (Közöttük egy olyan Kossuthtal közösen a középponti vasúthoz intézett átirat, amely nem szerepel a kiadott Kossuth-iratok között.) Széchenyi mint Sopron megye egyik képviselője jelent meg az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen, s ottani szereplését két beszédvázlat, továbbá az oktatásügyi és a katonaállítási törvény vitája során, valamint a közlekedési tárca költségvetése kapcsán elmondott beszéde mutatja be. A már említett hivatalos iratok mellett a válogatás közöl Széchényi Pálhoz, Kovács Lajoshoz, valamint a július végén Bécsben tartózkodó Batthyány Lajoshoz intézett leveleket is. A kiemelt naplórészletek érdekessége, hogy az 1848. március 19-e után készül feljegyzések elkerülték Tasner Antal cenzúráját, mert azokat 1860-ban a rendőrség Döblingben lefoglalta, s csak később — a monarchia széthullása után — kerültek elő a bécsi Staatsarchivből. Természetesen az ésszerű terjedelem szemmeltartá-