Századok – 1993

Történeti irodalom - Boldog Várad. (Ism.: Péter Katalin) III–IV/516

TÖRTÉNETI IRODALOM 534 BOLDOG VÁRAD Szerkesztette Bálint István János. Héttorony Könyvkiadó, h.n.é.n. 838 o. A terjedelmes és rendkívül szép kiállítású kötet a várost alapító Szent László király szentté avatásának 800. évfordulóján jelent meg Hadházy Iván mártír sorsú erdélyi unitárius püspök emlékére. A két személyiség egymás mellé állításával Bálint István János talán Várad történetének tág időbeli és szellemi távlatait kívánta mintegy elöljáróban érzékeltetni. Maga a könyv képes szöveggyűjtemény, fénykép- és adattár az egyik legrégibb magyar város életéről. Várad eredetileg kisebb méretű földvár volt a Sebes-Körös fölé magasodó dombon, ott ahol a folyó az Alföldre kilép. Ide hozott Szent László káptalant és püspökséget. Szimbólikus értelmű gesztust tett: Várad — bár már Szent István korában, majd később is volt hadászati jelentősége — főként szellemi központként működött hosszú évszázadokon keresztül. Már Janus Pannonius a „régiek sok-sok remekével zsúfolt bibliotéká"-t siratta Váradtól búcsúztában. Amikor pedig a várait a török 1660-ban elfoglalta, a védók a nyomda felszerelésével és a később Váradi Bibliának nevezett református bibliafordítás első példányaival vonultak ki. Fontos iskolák működtek itt. Nagy hatású egyéniségek, Pázmány Péter például vagy Osvát Ernő indultak Váradról a szellemi életbe. Ady „Pece-parti Párizs"-nak nevezte, és az 1862 utáni körülbelül nyolcvan évben több mint száz magyar újság és folyóirat jelent meg Váradon. Itt volt a modem magyar irodalom egyik korai központja. Közben Váradból Nagyvárad lett. Ma Oradea Romániában. Két világháború és több rendszerváltozás után már alig emlékeztet a múltbeli kulturális központra. Mai püspökök, a római katolikus Tempfli József és a református Tőkés László írtak a kötethez előszavakat. Mindketten a jövő felé forduló gondolatokat fogalmaztak meg. A múlt fényességéből lehullott városnak — mint vallási közösségek vezetői — elsősorban a Gondviseléstől remélnek segítséget. Az evilági tényezőket számbavéve viszont a történeti hagyományok által közvetített értékek megtartó erejében bíznak. Tőkés László szerint a múlt lehet „jelenlegi megkapaszkodásnak" eszköze. Tempfli József előszava pedig ilyen szavakkal fejeződik be: „ez a könyv... megmutatja, hogy amely város megőrzi történelmi hagyományait, nem hagyja el ősei mély hitét, és erős akarattal tud összefogni mindenkivel, akivel a történelem sodra összehozza — nem veszhet el." A Boldog Várad ezzel az utolsó, válságos időszakkal nem foglalkozik. Egyes egységei különböző dátumokkal zárulnak le, de csak a város irodalmi kapcsolatait bemutató rész lép túl a második világháborún. Az első és egyben legteijedelmesebb szerkezeti elem illusztrált szöveggyűjtemény Várad történetéről a honfoglalástól 1919-ig. A képek rendkívül változatos tárgyúak. Az első honfoglaláskori sírleletet mutat be, az utolsó a Szent Orsolya rendi római katolikus óvoda pecsétjét a 19. századból. Közben látható Cesare Porta 1599-i tollrajza Váradról, Szent László alakja Hunyadi János kormányzó érmén, Hoffhalter Rafael könyvnyomtatói jelvénye 1559-ből, Medgyesi Pál Praxis pietatisának 1643-i címlapja, vagy olyan nagyon is világias tárgyak, mint Az igazság jutalma című „érzékenyítő játék" és A havasi juhász leány című „énekes játék" plakátja az 1810-es évekből. A szöveges rész Györffy György Árpádkori földrajzából vett leírással indul, majd igen eltérő provenienciájú szövegekből épül fel. Olvashatóak közöttük az elsőhöz hasonlóan tudós értekezések részletei például Balogh Jolántól, Benda Kálmántól, Jakó Zsigmondtól, vagy Bunyitai Vincét61, Fraknói Vilmostól és Veress Endrétői. Vannak aztán ebben az első szerkezeü egységben régi történetíróktól, Rogeriustól, Oláh Miklóstól, Bethlen Miklóstól, Pray Györgytói vagy Weszprémi Istvántól származó szövegrészek. Irodalmi leírások régi szerzőktől és modemektől, Hartvik püspöktől, Fráter Györgytói, Bornemisza Pétertói, Jászai Maritól, Adytól, Ignácz Rózsától, Dutka Ákostól, Juhász Gyulától. Végül terjedelemben talán legtöbb a sokféle műfajú irat a levéltől a különböző adománylevelek narrációin át a boszorkányperek jegyzőkönyveiig; receptek, váradi török parancsnokok utasításai és a nagyváradi zsidók kérvénye 1749-ből. E történetinek tekinthető főelem után Várad fizikai és szellemi bemutatása következik, bár a város leghíresebb műkincséről, a török által elpusztított királyszobrokról az előző rész több szemelvényében is