Századok – 1993

Történeti irodalom - Boldog Várad. (Ism.: Péter Katalin) III–IV/516

TÖRTÉNETI IRODALOM 517 volt szó. Itt a kötet az 1940-es évek elején még vagy már megvolt legfontosabb épületeket mutatja be, valamint akkori szobrokról, emléktáblákról és az 1778-ban felszentelt váradolaszi t eme tóról tájékoztat. Lényegesen színesebb a szellemieket ábrázoló „Nagyvárad, költók kedvese..." című rész. Ebben versek és irodalmi értékű prózai szövegek váltogatják egymást. Olvasható benne a Moldvai csángók Szent László himnusza és a szent király kultusza ellen háborgó Panasza Krisztusnak, című vers Szkhárosi Horvát Andrástól, Petőfi Váradon írt szerelmes verse a feleségéhez és Ernőd Tamás költeménye a „dús hústömeg"ként dagadó Pollák mamáról. A szerkezeti elem címét adó idézet Szabó Zoltántól származik. Az egész kötet címe viszont az itt közölt Szent László himnuszból. Az nevezte Váradot Geréb László fordítása szerint boldognak. Az összesen 183 fénykép a szerény Képmelléklet címmel került a kötetbe, holott önálló elbeszélés Várad ellentmondásos múltjáról. Egyes fotók különböző felekezetek egyházi kegytárgyairól készültek, mások a világra rácsodálkozó fiatal nőkről és gyermekekről. De látható — egymás mellett — kép Mária menybemenetelének szobráról és a Várad-Velence vasútvonal megnyitása alkalmából rendezett díszebéd étlapjáról. Itt van képen a török kiverése után épült első, nagyon szerény templom és a híres Bémer tér, sok nagy püspök és egy zsidó nagycsalád férűtagjainak csoportja, valamint Csatár Gabrielli Győző színész két partnernőjével egy népszínműben. A képek témájáról és lelőhelyéről pontos jegyzék tájékoztat. Tuduka Oszkár állította össze a Régi nagyváradi utcák, terek című szerkezeti egységet a jelzett közterületek névváltozásairól összesen öt időmetszetben az 1872 előtti időtől 1944-ig. Minthogy az 1920-1940 és az 1940-1944-es adatok egymás mellett szerepelnek, a kötetnek ez az egysége érinti az első impériumváltozások megrázkódtatásait. Nem életfontosságú adatokat tár fel, mégis élénken érzékelteti a Nagyvárad-Oradea-Nagyvárad átalakulások érzelmi terheit. Alig néhány — közömbös jelentésű — utcanév élte túl a változásokat, illetve kapott egyszerűen román nevet a román uralom alatt, így a Béka utca, a Hattyú utca, az Iskola utca és hasonlók maradtak meg következetesen. A személyek közül viszont főleg az egyetemes művelődéstörténet egyes nagyjai, Franklin Benjamin, Dante vagy Michelangelo tartották meg az utcájukat és érdekes módon egyes helyi nagyságok, Grosz Frigyes, Moskovits József vagy Rimler Károly. Jellemzőnek azonban a gyökeres változtatások tekinthetők. Luther utcájának helye például változott román, illetve magyar uralom alatt. És egymás történeti hagyományait — nagyon kevés kivételtől eltekintve — a románok, illetve a magyarok letörölték az utcatáblákról. Román uralom alatt például Bethlen Gábor utcáját a fejedelmmel kortárs román püspök, Simion Stefan kapta meg, Báthori Istvánét a felkelő Horia, Damjanich Jánosét Simon Barnajiu, Kossuth Lajosét Avram Iancu vagy Szilágyi Dezsőét Károly király kapta. És a magyar történelem nagyjai közül csak Petőfi valamint Mátyás király neve volt utcatáblán olvasható. A közelmúltat Ady, Karácsonyi és Széchenyi Miklós püspökök képviselték. Őket azonban valószínűleg éppen olyan helyi kiválóságoknak tekintették, mint például a kiváló váradi építészt, Rimanóczy Kálmánt, akinek az utcáját ugyancsak nem vették el. 1940 után aztán világosan kitapintható a visszahatás: A román történelem minden egyetemes nagyságának neve lekerült az utcatáblákról. Csak két helyi kiválóságról, a románul és magyarul egyaránt ismert Emanuel Gojdu-Gozsdu Manóról és Josif Vulcan-Vulkán Józsefről neveztek el utcát. Végeredményben az a helyzet alakult ki, hogy 1940 után Várad régi részében volt utcája Mussolininek és Hitlernek, de például Matei Basarab-ot, a havasalföldiek 17. századi nagy vajdáját, aki soha semmit nem tett magyarok ellen, vagy a Duna menti népek összefogásának szószólóit, Balcescut és Ian Ghicat éppen úgy kisöpörték az utcaneveken őrzött hagyományból, mint az első román bibliafordítókat és nyomdászokat vagy a kiváló tudós Victor Babeç(. Ugyancsak 1944-ig terjed az Elekes Irén által összeállított Nagyváradi magyar lapok jegyzéke 1862-1944 című szerkezeti egység. Közli a lapok megjelenési idejét, műfaji meghatározását és a szerkesztő vagy szerkesztők nevét. Érdekes lenne, ha itt is, ahogyan az utcaneveknél, össze lehetne hasonlítani a magyarok illetve a románok lehetőségeit. Az összevetésben talán nem lenne annyira meghökkentő az 1920-1940-es időszak termése. így mindenesetre az derül ki, hogy 1920 után éppen úgy indultak egy-két évig élő lapok és hosszabb futamidejűek, mint a korábbi időszakban. Összesen negyvennél több magyar újságot adtak ki az első román uralom alatt; 1929 és 1940 között egy Népünk című zsidó hetilapot is. És két református lap jelent meg az 1920-as évektől egészen 1944-ig. Igazán tartós újságnak viszont talán csak 1875-től hosszabb megszakítással 1940-ig kiadott Szabadságol és bizonyosan az 1870-től kezdve folyamatosan megjelenő Nagyvárad című társadalmi, kereskedelmi és gazdászati napilapot lehet tekinteni. A Nagyváradi napló, amiről Ady tevékenysége miatt mindenki tud, 1898 és 1934 között élt. A távolabbi múltat tárja viszont fel az Adalékok Várad művelődésének történetéhez 1000-1660 című kronológia, a kötetet összeállító Bálint István János saját munkája. Szent István korával, Várad akkori katonai jelentőségével indít, majd közöl tényeket a magas politika világából éppen úgy, mint az emberek