Századok – 1993

Közlemények - Gángó Gábor: Kiadatlan Eötvös-kéziratok 1848-50-ből III–IV/486

512 GÁNGÓ GÁBOR talán soha ministerium nem létezett melly a tör- [225 v] vényhozásnál illy erös több­ségre számolhatott volna. — Miután a ministerium alakításánál kevesebbé tekintetett tagjainak telyes egyet­értésére, mint inkább arra hogy benne azok egyesitessenek kik a közbizalmat legna­gyobb mértékben birák a ministerek személyei e többség alkotására nem voltak bé­folyás nélkül, azonban csalódnék ki a béfolyást vagy egészen, vagy csak nagyobb részben is ennek tulajdonítaná. A törvényhozásnak többsége nem a kormánynak személyét pártolá, hanem pár­tolta a kormányt áltálján véve, pártolta azon hatalmat melly a rendet s békét képvi­selé, mellytöl a Márciusi törvények feltartását várta, s pártolta minden személyes ellenszenv dacára mellyel e többségnek része a ministerek egyike vagy másika ellen viseltetett, s pártolta volna bár mi személyekből áljon mind addig mig ezen fö érde­keit általa biztosítva gondolá. A törvényhozás illy modoni alakításának voltak veszélyei. A legnagyobb kétsé­gen kivül az hogy az országban létező pártoknak egyike a törvényhozásnál képviselve nem volt. — Midőn azok kik a Márciusi törvényeknél többet kívántak a törvényho­zásnál követeléseikkel felléptek, s a ministeriumot megtámadák s azon igen számos párt melly a márciusi törvényeket sokallá éppen nem nyilatkozott, a Ministeriumnak védelmi állása igen nehe- [226 r] zitetett. Minden egy oldalú megtámadás, végre megteszi hatását, s a tulző párt ügyét semmi nem segitheté elé inkább, mint hogy a törvényhozásnál az ellenzés csak e párt sorai között vala lehetséges. — A felette nagy többségnek is meg voltak veszélyei. Alkotmányos országban soha nem jó ha csak egy lehetséges kormány létezik. Megengedem hogy a képviselők nagy részében hibázott a készültség, az öszves törvényhozásnál a parlamentaris gyakorlat melly illy nehéz pillanatokban szükséges vala, nem tagadom hogy egyesek személyes nagyravágyásból léptek fel a kormány ellen, mások már a törvényhozás kezdeténél, azt mi később történt eléidézni ohajták; mind ezekről nem szükség vitatkozni. Egy felfogásom sze­rént kétségen kivül áll és ez az hogy a törvényhozásnak roppant többsége rendet s nyugodalmat akart, hogy azon párt melly a Márciusi törvényeken tul kivánt lépni a nagy többségnél valoságos ellenszenvei találkozott; s hogy bár mi ingatagnak látszott e több­ség némely határozataiban[,] egyre nézve e többség tántoritathatatlan vala: [226 v] ellenzésében mindennek mit forradalmi lépésnek tartott. A törvényhozás telyes ér­telemben képviselé az országot. Fel tartása a márciusi törvényeknek; feltartása a rendnek s békének ez vala egyetlen szándeka, miután ezt a létező ministeriumtol reméllé pártolá azt egész hatalmával. Miként történhetett tehát, hogy ugyan azon törvényhozás melly olly békés szán­dékokkal fogott munkájához, pár holnapnak leforgása után való Conventé alakult? Hogy részletek előadására ne kényszeritessem mellyeket ez alkalommal kerülni szándékom, egy mindenki által esmert történeti példára emlékeztetem az olvasótf.] Ha a 789iki francia forradalom kezdetét tekintjük, közte s a között mi 848ban Magyarországban történt nagy hasonlóságot találunk. — A haladási pártnak élen itt mint ott a társaság miveltebb osztályai, s a nemes­ségnek egy része állt, melly ámbár a középkori institutiokkal legtöbbet vesztett, leg több lelkesedéssel sürgeté azoknak megszüntetését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom