Századok – 1993

Közlemények - Gángó Gábor: Kiadatlan Eötvös-kéziratok 1848-50-ből III–IV/486

KIADATLAN EÖTVÖS-KÉZIRATOK 1848-49-BÓL 513 A nép — az melly az eddigi állapotok által leginkább szenvedett, — a politicai vitatkozásokban részt nem vett. Nemlegességgel nézé a küzdelmeket mellyek leginkább saját javára folytak — tűrte hogy boldogá tétessék. [227 r] Francia országban senki forradalmat nem kivánt. Több anyagi jólét, nagyobb szellemi szabadság, egy szóval reform a közélet minden ágaiban ez vala az általjános kivánat, a közállománynak felforgatása senkinek sem vala szándékában — szintúgy mint nálunk. Miután a bastille bevétetele után a király a törvény hozás constituáló hatáskörét elesmeré az Aug 4iki étszaka alatt a hűbéri terhek megszüntettek és October 6ának következtében Lajos Parisba tevé át [székhelyét], s igy a miveltebb osztályoknak, a népnek, és a fövárasnak kivánatai telyesitettek, a forradalom bevégezettnek tekintetett. Minden ok mellyért a nép fegyverhez fogott nem létezett többé. — Ez vala mindenkinek meggyőződése a Márciusi napok után is. Francia ország kevés kivétellel monarchicus érzelmű vala. Nem csak a nemesség, hanem a polgárok, főkép a nép, melly miután századokon át, hűbéri elnyomás ellen csak a thron által oltalmaztatott, most is helyzetének javulását [227 v] kizárólag királyától várá. — Francia országban a monarchicus érzelmek olly erősöknek tartattak hogy még 9Iben maga Siyes republicai nézetektől vádoltatva szükségesnek tartá ez ellen mint népszerűségét veszélyeztető gyanúsítás ellen felszólalni. — Magyarországról ugyan ezt mondhatjuk. Esméri mindenki Mirabeau hires szavát mellyel a Constituantban létező csekély forradalmi pártot elnémitá: Silence au trente voix. E szónak másolatja vagy legalább hasonlója sem hibázik az utolsó magyar törvényhozásnál, midőn azon férfiú ki most a forradalom élén áll, a szonok székről a szélső balnak kiáltá; hogy felfogja tüntetni e pártot egész törpeségében. S mi történt francia országban? Alig mult egy év, s a vélemény melly mellett elébb harminc szó emelkedett, melly ellen minden mi Franciaorszában, személyes állás és érdemek által leg kitűnőbb vala, egy hangulag nyilatkozott, melly a népnél semmi rokonszenvre nem talált, s azokat kik vele felléptek gyűlölet tárgyává tevé, Francia ország roppant többségének véleménye vala. A forradalomnak ellentállhatlan árjai elsodortak mindent mi utjokban állt, s a monarchia mellyet egy ezredévi történet, a nép érzelmei, és meggyőződése szükségként, hirdetett véres romokba dölt, hogy felette egy középszerű egyediség, és magány jellemek miatt megvetett társai, példátlan zsarnokságot gyakoroljanak, az ujonan szerzett szabadságára olly büszke Francia nép felett. — [228 r] Sokan ezen csaknem csudálatra méltó eredményt a Clubok béfolyásának, mások a szabad sajtó káros hatásának, vagy azon népszerűségnek vagy ügyességnek tulajdonítják mellyel egyes férfiak birnak. — Mind ez nem felel meg azon kérdésnek: mért bírtak csak azon clubok béfolyással mellyek a rend felforgatását tűzték ki célokul, s nem az ellenkezők, mért nem birták a feuillantok ellensúlyozni a Jakobinusokat, ámbár egy ideig a forradalom legkitűnőbb férfiai az elébbihez tartoztak, mért nem szerezhetett a törvényes sajtó ha bár Rivarolok Chenierek által kezelve hatást a forradalmi sajtó ellen. Az egyediségekre nézve pedig tudjuk hogy a kitünöbbek nem a forradalom zászlói alatt küzdöttek. —