Századok – 1993
Közlemények - Gángó Gábor: Kiadatlan Eötvös-kéziratok 1848-50-ből III–IV/486
KIADATLAN EÖTVÖS-KÉZIRATOK 1848-49-BÓL 505 A nép erössen nyilatkozott bizonyos férfiak ellen. A hatalmas herceg ki év tizedeken át saját bélátása szerént kormányzá a birodalmat elűzetett — vele egy igen középszerű rendőr minister, ki a márciusi napokban történtek után magát erre a régi kormány előtt is érdemesé tette volna, s még néhány anyira középszerű egyén hogy neveikről már is megfeledkeztünk. De nem neveztetett senki kit a nép e nagy pillanatban mint ollyat jelelt volna ki, kit az elűzöttek helyébe a birodalom kormányával megbízni óhajt. — A kormány személyzete elűzetett, de az üres helyek nem töltettek be, szabad prédáúl mindenkinek ki azokat bétölteni elég bátor vagy elég aljas leend. Illyen vala a bécsi forradalom, melly a fejér színben jellemének méltó symbolumát választá, egy fejér laphoz lévén hasonló mellyet csak a jövö töltend be. S illyenek valának a forradalom eredményei. [198 v] Sajtószabadság és népfelfegyverezés az az minden mi alkotmányos kormány túlterjeszkedése ellen óvszerül szolgálhat. Csak alkotmányos kormány még nem [létezett.] A régi rendszernek tökélletes felforgatása s ha a személyekre tekintünk kikre a kormány bízatott, a régi rendszer emberei mindenfelöl, azon egy külömbséggel, hogy kiket elébb alárendelt szerepekben látánk most az első helyeket foglalták el. Az az röviden olly állapot mellynél minden bizonytalannak látszott, kivévén az hogy ezen állapot fen nem tartható, mellynek jövőjéről semmit előre mondani nem lehetett, egy uj forradalom valószínűségénél egyebet. És valyon bámulhatjuk e, ha a birodalom s magyarország illy helyzetében olly bonyolodott viszonyok kiegyenlítése nem is késértetett meg[?] Magyarországnak helyzete a legfontosabb kérdések rögtöni eldöntését igényié. Nem anyira tökélletes törvények mint az kívántatott hogy a létező bizonytalanságnak mentől elébb vége vetessék. Az Austriai birodalom nem vala olly helyzetben hogy a közte s Magyarország között fenforgó kérdések rögtön eldöntethessenek. — Nem maradt tehát hátra egyébb, mint hogy ezt azon időre bizva, hol az Austriai birodalom alkotmányos formákban átalakitatott, addig Magyar ország saját dolgai rendeztetnek el. Hogy ez a legtökéletesebb függetlenség elvei szerént történt természetes. Politicai pártok a győzelem pillanatában soha nem engednek követeléseikből, a magyar ellenzék diadala után nem álithatott fel programjánál s pedig egész programjánál egyebett, ámbár midőn e program törvényé vált, körülbelöl ugyan az történt, mint ha két vitatkozót a vitatkozás leghevesebb pilanatában félbeszakasztva, azt mit az egyik kivánt vagy állításként eléadott azonnal telyesitetnék. [199 r] A különválás, melly ez által Magyarország és a birodalom többi részeinek érdekei között elöidéztetctt, ez első s egyik legnagyobb kútforrása későbbi bajainknak. A második az: hogy Magyarország átalakulása fontos pillanatában a nemzetiségi kérdések kiegyenlítése nem sikerült. Fordítsuk figyelmünket most ezen kérdésre melly magyarország utolsó történetére ily nagy béfolyást gyakorolt, s mellytöl talán az egész birodalom ujá alakítása fugni fog[.] — [...]
