Századok – 1993

Közlemények - Gángó Gábor: Kiadatlan Eötvös-kéziratok 1848-50-ből III–IV/486

506 GÁNGÓ GÁBOR VIII A nemzetiségi kérdés Ha a külömbözö nemzetiségeket tekintjük Magyarország kissebb mértékben a birodalomnak tükör képe. A Magyar faj, mikor jelen hazáját elfoglalá a miveltségnak alantabb fokán állt, minthogy saját nemzetiségét az itt lakó fajok között terjeszteni csak akarta is volna. Feltartá azt saját számára de nem assimilálta szolgáit; s ámbár királyai három századon keresztül az uralkodó fajhoz tartoztak, ezek politicai okok­bol inkább a magyarság ellen mint melette működtek. — Az elsők a keresztény vallás érdekében a későbbiek mert mindég nyugtalankodó népek között koronájoknak biz­tosságát külső szövetségekben, és külföldiek, főkép németek gyarmatosításában kelle keresniek. — Miután Árpad faja kihalt, s Magyarország az Angouiaktol a legújabb időkig Mátyás kivételével idegen fejdelmek uralkodása alá került, a külömbözö nemzetisé­gek felolvasztása még kevésbé késértetett meg, söt miután e királyok csaknem min­dég az ez országban meghonosított nemzetisé- [207 v] gek egyikéhez tartoztak ter­mészetes hogy a tot vagy német illy viszonyok alatt nyelvét, mellyen királya is szolt mással felcserélni nem akarta. Sok esetet hozhatunk fel hol a magyar nemzetiség a thron részéről nyilt ellen­ségeskedésre talált, pártolás nyomára Magyarország királyainak történetében nem akadunk, s maga Mátyás ki idegen miveltségnek meghonosítására uralkodása alatt anyit tett, a magyarnak kifejlesztését egészen elhanyagolta. — Olly nyelv melly nem az udvaré, nem az egyházé, melly nem használtatik a közigazgatásban, s a miveltségnek alacsony fokán áll, feltarthatja magát de nem terjeszkedhetik. Ez vala a magyar nyelvnek helyzete századokon át. [208 r] A nemzetiségi külömbségeknek azonban Magyarországban káros követ­kezései nem tapasztaltattak, s a legújabb időkig nem vala feltehető, hogy az itt lakó fajok külömbsége valaha az ország egységét veszélyeztethetné. Ennek több okait hozhatjuk fel. Az első a magyar korona alatt élő népek közös története, melly bár mi szomorú legyen eléggé dicső, hogy azokat öszvekösse kik reá egy iránt hivatkoznak. Sem a Magyar sem a Horváth — hogy csak a most létező nemzeti ellentétek legkiáltobbjait említsem — dicsőségének koszorujábol nem akarná kivétetni azon neveket mellyeket sajáténak csak ugy nevezhet, ha a magyar közállomány előtt saját nemzetiségét hát­térbe szorítja. Erős kötelékül szolgált Magyarország alkotmányos léte is, mellyben a koroná­nak min- [208 v] den tartományai nemzetiségi külömbség nélkül egyiránt részesültek. Miután az Austriai birodalom többi részei alkotmányai nem birtak, a nemzetiségi rokonság mellyben a Magyar állomány egyes tartományai velek álltak bennek elvá­lási vágyakat nem ébresztett, s midőn Horvátország magyarországtol egy időre elsza­kitatott, ugyan azon Horvátok kik most a Karintiai s Krainiakkal egy egészé olvadni akarnának, akkor a históriai jogra támaszkodva a Magyar állományhozi viszacsato­lásokat követelték. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom