Századok – 1993
Tanulmányok - ifj. Barta János – Barta Gábor: III. Béla király jövedelmei (Megjegyzések a középkori uralkodóink bevételeiről) III–IV/413
436 IFJ. BARTA JÁNOS - BARTA GÁBOR Justinianusnak tulajdonították, ami eleve valószínűtlenné teszi ezen tudósításokat.)69 Átszámítva ezen jövedelmek szélső értékei 300 000 kg és 2 000 000 kg ezüstsúlynak felelnének meg. Bár e számok nyilvánvalóan abszurdak, annyit mindenképpen el kell hinnünk a kutatóknak, hogy III. Béla jövedelme nem hogy az általunk javasolt korrekciókkal, de eredeti, saját maga által megadott formájában sem közelíthette meg a legcsekélyebb jövedelmű bizánci császár bevételeit sem. Problematikusabb az összehasonlítás a német császári jövedelmekkel. Hóman őszintén bevallja, hogy ennek összegét még hozzávetőlegesen sem tudja kideríteni.70 Sajnos, e téren a tudomány az eltelt közel 80 év alatt sem jutott sokkal előbbre.7 1 A német történetírásnak azóta sem sikerült kielégítő forrásokat feltárnia a császári jövedelmekre, így meg kell elégednie a városok, ill. egyes tartományi fejedelmek pénzügyeinek vizsgálatával. Ma már tudjuk, hogy a kifejezetten császári jövedelmek (amelyek tehát nem tartományúri hatalmából vagy családi birtokairól származtak) többsége nem annyira Németországból, mint inkább Itáliából származott. Mindemellett sem vonhatjuk kétségbe, hogy III. Béla nagy kortársa, Barbarossa Frigyes császár (1152-1190) itáliai háborúi, majd keresztes hadjárata olyan nagyságú jövedelmet feltételeztek, amellyel a magyar uralkodó ugyancsak nem rendelkezhetett. Az angol királyok jövedelmeit illetően Hóman egy múlt századi német munkából merítette adatait.7 2 Eszerint II. Henrik (1154-1189) jövedelme évi 200 000 font volt, míg I. (Oroszlánszívű) Richárdé (1189-1199) 150 000 font volt, míg (Földnélküli) János király (1199-1216) alatt a bevételek összege 100 000 fontra csökkent volna. A meglehetősen kerek számoknak 69 982 kg, 52 486 kg, és 34 991 kg színezüst súly felel meg. A fenti számítás alapján jut Hóman arra a következtetésre, hogy III. Béla jövedelme (az általa számolt 44 990 kg színezüst érték) alig marad el Oroszlánszívű Richárd jövedelmétől. A német szerző adatai alapján különben Hóman a 12-13. század fordulójától (I. Richárdtól és I. Jánostól) kezdve az angol királyi jövedelmek hanyatlását állapítja meg, amihez hasonlót hazánkban a 13. század elején vél fölfedezni (főleg II. András uralkodásától kezdve).73 Első pillantásra a Hóman számításain általunk megejtett eddigi korrekció, a jövedelmek visszavitele 166 000 márkára (30 989,5 kg ezüstérték) kifejezetten javít a párhuzamon, hihetőbb arányokat sugallva Nyugat-Európa és Közép-Európa öszszehasonlításában. Csakhogy az angol királyok jövedelme mégsem intézhető el ezzel a néhány szép kerek számmal. A fenti adatsor ugyanis legföljebb annak illusztrálására lehet jó, hogy az uralkodó egyénisége még ebben az országban is komoly szerepet játszott a kormányzás eredményességében, s hogy II. Henrik méltatlan fiai hogyan apasztották a királyi jövedelmeket. A modern történeti irodalomból megismerhető összegek viszont igencsak eltérnek ezektől a Hóman által jóhiszeműen elfogadott számoktól. Az adózásnak az angol társadalomban több évszázados hagyományai voltak. Az angolszász korszak végén Anglia többször Fizetett súlyos adókat a dán hódítóknak, 991-1018 között hétszer, egyre emelkedő összegben. 991-ben 10 000 font = 3144 kg finomezüst; 1018-ban 82 500 font = 20 988 kg finomezüst volt a követelt és megadott sarc.7 4 A dán-adót (Danegeld) a normann uralkodók az 1066-os hódítás után felújították, s mivel a veszélyeztetettség rég megszűnt, saját hasznukra még kb. 100 esztendeig szedték. Eközben az adó általános kötelezettséggé vált. Az angol
