Századok – 1993
Tanulmányok - Györffy György: Az Árpád-kori magyar krónikák III–IV/391
AZ ÁRPÁD-KORI MAGYAR KRÓNIKÁK 393 fenn, csak az 1330-ig nyúló krónika 14-15. századi szerkesztéseiben és a Kézai által átformált változat újkori másolataiban. Nem csupán azt vitatták, hogy mikor készült az ún. ősgesta, I. Endre uralma végén, vagy a 11-12. század fordulóján, hanem azt is felvetették, hogy talán nem is egy ősgestával kell számolni. Ma már nem fogadom el azt a Toldy által megpendített és Domanovszky nyomán többünk által vallott nézetet, hogy az első krónikaszerkesztés 1060 táján készült,9 hanem azok nézetéhez csatlakoztam, akik szerint a század végén vagy a 11/12. század fordulóján foglalták írásba ma ismert krónikáink ősét, egy bővebb magyar történetet.1 0 Nincs biztos adat és utalás rá, hogy 1060 táján magyar krónika készült volna; minden erre felhozott érv cáfolható.1 1 Az emberi emlékezet határa, öregek vallomását is számításba véve, 70 évre nyúlik vissza. 1992-ben még éltek idős emberek, akik az első világháborúra is emlékeznek, s még inkább, akik a másodikról tudósíthatnak. Ezek figyelembe vételével megdöbbent az a tájékozatlanság, amit a krónikaíró Szent István életéről közöl. Amit ír pl. Istvánnak a bolgár Keán (kagán azaz cár) elleni hadjáratáról, tévedések sora ahhöz képest, amit I. Endre főpapja, Leodvin ugyanerről a hadjáratról röviden feljegyzett.12 Még elképesztőbb az 1051. és 1052. évi, a királyi udvart fölöttébb érintő német-magyar kapcsolatok olyan téves ábrázolása, amit kortárs királyi jegyző nem követhetett el. Az 1060 előtti részek all. század végénél korábban alig keletkezhettek.13 Egyetlen részletes híradás maradt fenn a krónikában Szent István uralkodása elejéről, a Koppány elleni harc leírása, ennek vége azonban elárulja, hogy all. század végén feljegyzett hagyományról van szó. A győztes vezért ugyanis Vecellin alemann-sváb lovagban jelöli meg, — noha hitelesebb forrásokból tudjuk, hogy Hont, Pázmány és Orci sváb vezéreknek volt a csatában vezető szerepe!14 — , a krónikaíró azonban hozzáfűzi Vecellin leszármazottait: fia Radi, ennek fia Miska, aki nemzette Koppányt és Mártont (SRH. I. 314). Ennek alapján Kállay Ubul nyomán Hóman Bálint arra gondolt hogy Szent László káplánja és írnoka (1090), az 1099-ben meghalt Koppány püspök lehetett a gesta szerzője.1 5 Magam is benne gyanítom a Koppány elleni harc elbeszélésének forrását, de sokkal behatóbb nyelvi elemzés lenne szükséges annak eldöntésére, hogy azonosítható-e ennek a résznek az írója más korai fejezetekével, s mindaddig csupán mint családi emlékezet közvetítőjét merem számításba venni. Több további szempont szól az ellen, hogy a magyar ősgesta íróját I. Endre korában keressük. Egy udvari jegyző, mert a középkori dinasztiák krónikásai ezek közül kerültek ki, bizonyosan pontos értesülésekkel rendelkezett a trón körül történtekről, márpedig krónikánk I. Endre történetének német-magyar vonatkozásaiban az egykorú Altaichi Evkönyvek adataival összevetve tévedések olyan sorozatát tapasztaljuk, melyeket kortárs nem követhetett el.1 6 Ilyen tévesztések folytatódnak I. Béla, Salamon és I. Géza történetében is. Elég itt arra utalni, hogy a krónikaíró az 1061-ben alapított zselicszentjakabi monostornak a Salamon királysága idején, 1064 táján történt felszentelése előzményeként a Zolomer dalmát (valójában horvát) királlyal szövetségben viselt hadjáratról szól (SRH. I. 364), noha Suinimir Demeter még 1070-74 között is csak az északi, Adria-melletti horvát zsupák bánja volt,1 7 s a
