Századok – 1993
Tanulmányok - Györffy György: Az Árpád-kori magyar krónikák III–IV/391
394 GYÖRFFY GYÖRGY Tengermelléki Horvátország és Dalmácia királyságát csak 1075-1089 viselte.1 8 A krónika a rövid ideig uralkodott I. Bélának, a későbbi királyok ősének olyan ténykedéseket tulajdonít, amelyeket fiai valósítottak meg: a szombat-napi vásárokat nézetem szerint nem I. Béla, hanem fia, 1. Géza hívta életre 1074 és 1077 között, a bizantius-nak nevezett nehezebb súlyú dénárokat szintén nem Béla, hanem másik fia, I. László verette az 1080-as évektől.19 Ilyen módon a magyar krónikairodalom kezdetei Könyves Kálmán korára helyezendők, ami összhangban van keleteurópai szomszédaink történetírásával. Cosmas prágai dékán, aki még megfordult Szent László udvarában, cseh krónikáját 1125-ig vezette; Gallus Anonymus lengyel krónikáját az 1113. évnél fejezte be, s az orosz őskrónika is az 1116. évvel zárul.20 Más kérdés, hogy csupán egyetlen korai történetünket összefoglaló ősgesta volt-e, s ha több volt, ezek milyen időre terjedtek és hogy viszonyulnak egymáshoz. Hóman szerint eredetileg csak egy Szent László-koráig terjedő Gesta Ungarorum volt, s ezen kívül Anonymus Gesta Hungaroruma, mivel pedig az utóbbit Hóman szerint későbbi krónikásaink nem ismerték, a régi Gesta Ungarorum tartalma abból állapítható meg, hogy mi egyezik Anonymus és a hun- történettel kezdődő magyar krónikák szövegében. 1948-ban ezt az alaptételt cáfoltam, s arra az eredményre jutottam, hogy Anonymus gestáját ismerte az V. István-kori krónikaíró, de alig értékelte, mert számára képtelenségnek tűnt Anonymus azon állítása, hogy a komán-kunok a honfoglaláskor Álmos vezérhez csatlakozva jöttek be, mikor ő érett férfi korában látta és átélte a kunok IV. Béla-kori kétszeri beköltözését. Ezért Anonymus művéből csak keveset vett át, így pl. az Álmos-mondát, a Dentumogerből faragott és Bascardiával azonosított Dcntia és Mogoria országneveket, és a rectornak nevezett legfőbb bíró választását. Nem foglalkoztam azzal a többek által felvetett, és utoljára C. A. Macartney által bonyolultan kifejteit nézettel, hogy nem egy régi gesta volt, amely 11. századi történetünkről szólt,21 noha e feltevés nem utasítható egyértelműen el. A reánk maradt bővebb krónikák szövegei ugyanis több helyen vitatkoznak egy másik magyar történet állításaival, s ez megengedi a feltevést, hogy már az V. István-kori krónikaíró előtt nem egyetlen korai gesta feküdt. így pl. a Képes Krónikának az a vitája egy másik [írott] hagyománnyal, mely szerint a honfoglalók nem Szvatoplukot, hanem Marót vezért találták Pannoniában (Tradunt quidam, quod Hungari Morot, non Zuatapolug in secundo eorum reditu in Pannónia reperissent principando, SRH. I. 282), csak erőltetetten vonatkoztatható az Anonymus Gestájában számos „pannóniai" ellenséges vezér közt említett Marótra. Az is meggondolandó, hogy Anonymus olvashatott olyan korai magyar krónikát, amely a tatárjárás alatt megsemmisült, hiszen a királyi klerikusokat — köztük hercegi nevelőket is — adó, s történeti forrásokat őrző főegyházak kétharmada elpusztult, így esetleg számolhatunk más korai történeti összefoglalással is. A krónikaírók más nézettel vitatkozó ellenvetései nem minden esetben vezethetők vissza egyazon régi gestára. Amikor pl. a krónikaíró a pogánykodó Vata fia Janus történetét megszakítva „régi könyvck"-re hivatkozik az „Est autem scriptum in antiquis libris de Gestis Ungarorum" (SRH. 1. 338) szavakkal, azt írván, hogy a keresztényeknek tilos volt nősülni a pogánykodó Vata és Janus nemzetségéből, az ehhez fűzött bibliai és magyar történeti megjegyzés, melyet Pauler is későbbre tett,22
