Századok – 1993
Tanulmányok - Györffy György: Az Árpád-kori magyar krónikák III–IV/391
392 GYÖRFFY GYÖRGY megcáfolta azt, hogy ő írta a hun történetet. Az alábbiak során kitérek a magyar kutatásban elért újabb eredményekre, amelyek régi felfogásom módosítására késztettek, s ehhez kapcsolódva fejtem ki megváltozott elgondolásomat és fennmaradó kételyeimet. Könyvem 1948. évi megjelenése óta Horváth János1 és Mályusz Elemér2 műveit, valamint Szűcs Jenő nagy tanulmányát3 forgattam haszonnal, főként az V. István-kori gestára és Kézai Simon munkájára vonatkozóan, de találtam említésre érdemes gondolatokat Gerics József és Kristó Gyula5 cikkeiben is.6 Meddig terjedt időben az első Gesta Ungarorum? A magyar krónikairodalom áttekintésekor, 1948-ban néhai professzorom, Domanovszky Sándor felfogásából indultam ki. Noha az általa adott összkép a 20. század első felében sem volt általánosan elfogadott, nézetét a magyar krónikák 1937-38. évi kritikai kiadása és ahhoz írt bevezetése fémjelezte.7 Tekintélye hatott tanítványaira, s így magam is ezt képviseltem. Nézetemet az elmúlt évtizedek során kiérlelt megfigyeléseim és pályatársaim eredményei nyomán több vonatkozásban módosítottam. Ami Anonymust illeti, az Árpád-kort több oldalról vizsgáló, jól felkészült történészek egyöntetűen azon a véleményen vannak, hogy P. magister, Béla király névtelen jegyzője III. Béla halálát követően dolgozott s 1200 táján írta a Gesta Hungarorum-ot. Magam korábban Szilágyi Loránd feltevését elfogadva Péter esztergomi prépostot tekintettem a gesta írójának. Utóbb vettem észre, hogy királyaink esztergomi prépostokból nem szoktak volt nótáriust, alkancellárt választani, bizonyára azért, mert az esztergomi érsek, mint prímás — német-római birodalmi gyakorlat szerint — maga főkancellárnak számított. 1970 óta a Névtelent egy ekkor működött budai prépostban keresem; erre mutat Buda-környéki páratlan hely- és hagyományismerete, s az, hogy a királyi nótáriusok e korban többnyire a budai prépostságot nyerték el, mielőtt magasabb egyházi méltóságra emelkedtek. Mivel a budai prépostok nevét 1186 és 1211 között nem jegyezték fel, névtelennek mondható, noha egy 1124-re datált hamis oklevél záró része egy 1200 körül használt formulába ágyazva említ Péter budai prépostot.8 Ami a 13-14. századi, egymással rokon szövegű krónikáinkat illeti, a kutatók azon törekvése, hogy e többször átdolgozott szöveghalmazból kihüvelyezzék az úgynevezett őskrónikát, all. századi Gesta Ungarorum-ot, nem vezetett megnyugtató eredményre. Az elméletek zömét halomra döntené már az is, ha előkerülne a 12. századi gesta, mely a 10-11. századot is felöleli. Hogy milyen nehéz feladat a ma ismert szövegekből visszakövetkeztetni a 13-14. századi krónikásaink által használt források szövegére, elég arra gondolni, hogy képes lenne-e egy kutató ma, csupán a Hartvik püspök által Könyves Kálmánnak ajánlott Szent István-legendából kihámozni két forrását, a Nagy és Kis Szent István-legendát az esetben, ha ezek nem maradtak volná reánk!? Itt csupán két, nem sokkal korábban írt legenda egybeötvözéséről és kiegészítéséről van szó, a krónikák esetében pedig egész írott forráshalmazról; 11. századvégi és 12. századi szövegekről, melyeken közben is módosíthattak, a 13. század utolsó harmadában pedig más szövegekkel ötvöztek egybe, s még ez sem maradt