Századok – 1993
Krónika - Juhász Gyula (1930–1993) (Benda Kálmán) II/387
KRÓNIKA JUHÁSZ GYULA (1930-1993) Gyászoló család! Gyászoló közönség!* Búcsúzom Juhász Gyula akadémikustól, a neves történésztől, a hazai tudományos intézmények fáradhatatlan szervezőjétől és irányítójától, történész nemzedékek nevelőjétől. Búcsúzom a Magyar Tudományos Akadémia, az Akadémia Történettudományi Intézete, a Magyar Történelmi Társulat és a Magyar Történészek Világszövetsége nevében, valamint a Sopronban most ülésező nemzetközi történészkonferencia megbízásából. Juhász Gyula 1930-ban született a Budapesttől nem messze fekvő Bián. Édesapja kőműves volt, aki korán elbetegesedett, s édesanyja nehéz munkával tartotta el a háború utáni sanyarú világban a családot. Juhász Gyula fiatalon katonának állt, tiszti iskolát végzett, de 1956-ban kilépett a hadseregből. Még katonaként kezdte el egyetemi tanulmányait. 1957-ben szerzett történelemből tanári oklevelet az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1958-ban aspiránsi ösztöndíjjal az Akadémia Történettudományi Intézetébe került. Ebben az időben nyíltak meg a kutatás számára a II. világháborúval kapcsolatos levéltári állagok, s az Intézet vezetősége, több más fiatal munkatárssal együtt őt is ennek az anyagnak a feldolgozására állította rá. A korszakon belül figyelme kezdettől fogva a diplomáciatörténetre irányult. Az érdekelte, hogy Magyarország politikai mozgási lehetősége mennyire volt szabad, illetve mennyire szabta meg a nagyhatalmak magatartása kényszerpályáját. Első jelentősebb munkájában 1964-ben Magyarország hadba lépésének diplomáciai előzményeit vizsgálta, s a Teleki kormány külpolitikai próbálkozásait ismertette. A továbbiakban érdeklődésének időhatárai egyre tágultak, s vizsgálatait a Horthy-korszak egészére kiterjesztette. Eveken át végzett hazai és külföldi levéltári kutatómunka eredményeként jelent meg 1969-ben Magyarország 1919-1945 közötti külpolitikájáról írt összefoglaló műve, mely — bővített és pontosított alakban — három kiadást ért meg, s idegen nyelvre is lefordították. A magyar külpolitika történetéről már ezt megelőzően is számos munka jelent meg, ezek azonban többnyire részleges források alapján egy eleve kialakított, mondhatjuk: koncepció, elmélet igazolásához keresték az igazolást. Juhász Gyula a nehéz és bonyolult korszak egymással szemben álló nemzetközi hatalmi tényezőit, a magyar diplomácia elképzeléseit és erőfeszítéseit mind számbaveszi, a „sine ira et studio" tacitusi elvének jegyében: harag és elfogultság nélkül. A felülről irányított hazai történetírás idején, éppen ebben a politikailag kényes témában, amely a nagyhatalmi világpolitika és a velünk szomszédos államok törekvéseit egyaránt figyelembe kellett, hogy vegye, Juhász Gyula monog"Elhangzott 1993. április 22-én Juhász Gyula temetésén a budapesti Kerepesi Temetőben.