Századok – 1993

Történeti irodalom - Österreich im Hochmittelalter (907 bis 1264) (Ism.: Veszprémy László) II/344

TÖRTÉNETI IRODALOM 356 ÖSTERREICH IM HOCHMITTELALTER (907 BIS 1246). Red. Anna M. Drabek. Veröffentlichungen der Kommission für die Geschichte Österreichs. Bd. 17. Wien, Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, 1991. 575 1. 10 tb., mellékletek. AUSZTRIA A VIRÁGZÓ KÖZÉPKORBAN. 907-1246. Reprezentatív akadémiai országtörténet megírása Ausztriában sem megy könnyebben, mint Magyarországon. Az 1959 óta folyó előkészületek eredményeként Alphons Lhotsky „Geschichte Österreichs seit der Mitte des 13. Jh. (1281-1358)" c. kötete még 1967-ben megjelent. 1980-ban 18 szeizó együttműködése gyümölcseként jelen kötet, míg a római kori, illetve a koraközépkori kötetek még tovább is váratnak magukra. A kötet szerkezete magának „Ausztriának" a történelméből következik, még a tematikus fejezetek is a történeti régiók és tartományok szerint tudják csak mondandójukat elrendezni. Már magának az Ausztria névnek is külön történelme van, a 818-tól előforduló Oriens, Orientalis plaga, Orientalis terra stb., majd 1015-től Osterriche, mígnem 1147-ben először tűnik fel a marchiones Austriae megnevezés. A kötet olvasójának is résen kell lennie, hiszen az ..Österreich" szó éppúgy előfordulhat „in seinem politischen Gehalt" mint „Bezeichnung eines Raumes" értelemben. A kötet a mai Ausztria területén követi nyomon a történeti fejlődést, az egyes tartományok kialakulását vagy éppen még a kialakulást megelőző időszakot. Ez utóbbi főleg a nagyfokú politikai megosztottságot mutató későbbi Voralbergre és Tirolra vonatkozik. Ennek megfelelően az áttekintésből kimarad a középkorban mindvégig Magyarországhoz tartozó Burgenland, bár többször utalnak rá, illetve, Krajnának és Dél-Tirolnak a ma nem Ausztriához tartozó részei. Az időbeli tagolás a keleti őrgrófság és a Babenberg dinasztia története szerint alakul: a 907. évi pozsonyi csatától a dinasztia fiágon való kihalásáig, 1246-ig. (Noha gyakorlati megfontolásokból, A. Lhotsky könyvének időhatárai miatt ezen sokszor túllépnek). Maguk a szerzők is elismerk, hogy a Babenberghez kötődő periodizáció számos tartományban teljesen értelmetlen, ám a közkeletű felfogás szerint Ausztria két dinasztiának köszönheti születését: a Habsburgoknak és az előttük uralkodó Babenbergeknek. Siegfried Haider és Heinrich Fichtenau a korszak nem okleveles (consuetudines, nekrológiumok, legendák, évkönyvek, krónikák, stb.) és okleveles forrásaihoz nyújt bevezetőt. S. Haider megállapítja, hogy a történetírásban, az annalesekben érdekes módon nem keltett nagyobb visszhangot az osztrák őrgrófság kiválása Bajorországból 1156-ban. A Babenbergek tartományépítő tevékenységének köszönhetően a helyi tartomány-tudat ébredésének mind több jele fedezhető fel a 12. század második felétől, miközben ezzel párhuzamosan csökken az érdeklődés a birodalmi események iránt. Teljesen érthető, hogy a Babenberg dinasztia családi kolostorában, Melkben születnek az első, a dinasztiával foglalkozó történeti művek. Hasonlóképpen Melkhez fűződik egy eredetileg 1123-ig, majd 100 másoló kéz munkája eredményeként 1564-ig folytatott s máig fennmaradt annales kézirata. Azonban meg kell jegyeznünk, hogy az 1241. évi ausztriai mongol betörés problémája, Narbonne-i Ivo levelének forrásértéke megérdemelt volna egy rövid kitérőt. H. Fichtenau számunkra is figyelmet érdemlő módon számol le az ausztriai korai dokumentumokra vonatkozó „katasztrófa-elmélettel", azzal ti., hogy a fennmaradt 10. századi oklevelek alacsony számáért a kalandozó magyarok pusztításai lennének a felelősek. Ezzel a véleménnyel szemben a helyi társadalomfejlődésre utal, s egy hosszabb távú folyamat keretei közé helyezi el az oklevelek számának változásait. A legtöbb magyar vonatkozás Karl Brunner fejezetében található, amely az osztrák Dunavidék magyar honfoglaláskori történetével fogjaiiozik. Valóban nem véletlen, hogy a kötet a térség középkori történetét a magyar honfoglalástól, illetve a pozsonyi csatától tekinti át, mivel ezzel a térségben bizonyos hatalmi konszolidáció, a magyar és német érdekszférák legalábbis átmeneti elhatárolódása következett be. К Brunner, hála Csáky Móritz professzor közreműködésének, jól ismeri a legújabb magyar szakíró-