Századok – 1993

Beszámoló - 125 éves a Magyar Történelmi Társulat. Ünnepi ülésszak (Kovács Éva) II/332

BESZÁMOLÓ 343 Ritkán kutatták azonban (a török kor kivételével) a két világháború között oly sok eredménnyel vizsgált középkort. Az 1960-as évektől kezdve viszonylagos szabadságban dolgozhattak az e területen működők. Egy-két tiltott témától eltekintve (mint pl. 1956) viszonylag szabadon írhattak, kiépíthették kapcsolataikat nyugati kutatókkal. Ennek eredménye, hogy az 1988-90. évi váltás nem okozott túl nagy nehézséget e területen. Rázsó Gyula beszámolt róla, hogy jelenleg a Hadtörténeti Intézet kutatói gárdája a magyar hadtörténet teljes feldolgozására készül, s tervezik egy német nyelvű kötet kiadását is e témában. A helytörténetírás eredményeit Szakály Ferenc foglalta össze. Az előadó szerint e területi elv alapján szervező történeti munkálkodás és kiadás a történetírás húzóágazata, s egyben az utóbbi évtizedek legeredményesebb vonulata. Teljesítménye csak a dualizmus kori teljesítményekhez mérhető. Sokban hozzájárul az élénk hazai történeti érdeklődés ébren tartásához. A történetírás ezen válfaját a dualizmus idején vármegyénként helyi egyletek gyökereztették meg, e civil szerveződések már a két világháború között bomlásnak indultak, 1949 után pedig már tudatosan szorították vissza őket, hiszen a helytörténetírás alapjaiban ellentétes a sablonokra építő kommunista beállítottsággal, jellegénél fogva a sokszínűség, a különbözőség dicséretére, a pozitív lokálpatriotizmusra épített. A visszaesés után az 1960-as évek közepétől indult meg újra e témában is a kutatás, s hamarosan divattá, megyei-városi szintű „vetélkedések" szereplőjévé vált a helyi történet. Megyei múzeumi, levéltári, könyvtári évkönyvek, rangos kiadványsorozatok, kb. 3-400 monográfia, 9 ezer körüli tanulmány, cikk jelezte ezt a fejlődést. E területre vonult vissza a forráskiadás, s itt eredményesebb volt, mint a központi kiadványokban. Érdekes körülmény, hogy a helytörténeti kiadványok nagy többségét hivatásos történészek készítették s igen kevés a „műkedvelő". Paradoxon, hogy mindezek ellenére a hivatásos történetírás menynyire megfeledkezik e művekről. Pedig ezek a munkák — ha felfedezik őket — többségükben a jövő számára sok értékes és értékelendő mozzanattal, remek esettanulmányokkal gyarapíthatják történetírásunkat — mondta Szakály Ferenc. Az előadássorozat befejezéseképpen két hozzászólás hangzott el. V. Susann Tofik Iszlamov előadását egészítette ki. Szerinte a birodalmi eszme legszélsőségesebb árnyalatát, a betiltott „Nemzeti Megmentés" mozgalma képviseli, amely a Szovjetunió teljes helyreállítására törekszik; a legmérsékeltebb irányzat főleg Oroszországon kívül található (képviselői közé tartozik a kazah Nazarbajev), ők az államok függetlensége mellett központi gazdasági irányítást igényelnek. A veszélyeket rejtő birodalmi eszme centrumát képezi a Gorbacsov nevéhez fűződő alapítvány. Ok az orosz hadsereg köztársaságokbeli jelenlétét stabilizáló tényezőnek tekintik. A társulat Pest megyei titkára, Szabó Imre, hozzászólásában felhívta a figyelmet a tanári tagozatra, s Szakály Ferenc szavaira hivatkozva hangsúlyozta a tanárok munkálkodásának fontosságát a helytörténetírás területén. A délutáni ülésszak elnöke, Diószegi István, zárszavában reményét fejezte ki, hogy a kétezer fős tagsággal rendelkező társulat továbbra is keretet és lehetőséget fog teremteni a legújabb szakirodalmi eredmények népszerűsítésére. A tagság aktivitása és jelenléte igazolja — mondta Diószegi István — a társulat e fontos közéleti szerepét. Kovács Eva