Századok – 1993
Tanulmányok - Sándor Pál: Deák Ferenc a történelmi személyiség I/3
30 SÁNDOR PÁL előbbin gyógyszeres üvegek és csészék sorakoztak, mellettük egy-két könyv hevert, ha a haldoklónak még ereje volt, hogy szenvedésének ideig-óráig tartó csillapultával olvasgasson. Legutolsó olvasmányai, 1875. december 13-án, Eötvös József, Magyarország 1514-ben és december 22-én, Sue, Der ewige Jude című regényei voltak. Mivel a beszéd is nehezére esett, a kisebb asztalra több irónt és egy palatáblát is elhelyeztek. Erre írta fel kívánságait. A nagyobbik asztalon egy állóóra is volt, mellette Deák zsebórája, szemüvege egy nagyítóüveggel, mert látása is erősen megromlott. Mindkét asztalon egy-egy csengettyű volt kezeihez közel. Ezeket akkor használta, ha szüksége volt valakire, hogy kívánságát teljesítse. A háló még a nappalinál is egyszerűbben volt berendezve. Az egész lakás bútorzatával, gondos kezek kényelmet nyújtó apróságaival maga volt a megtestesült egyszerűség és igénytelenség. A fényűzésnek még a nyoma sem volt felfedezhető. Deák még ilyen betegen is szerette, ha körülötte forgolódtak és látogatókat is szívesen fogadott. Gyámleánya mellett, elsősorban gyámfia, Vörösmarty Béla — ekkor a Budapesti ítélő Tábla bírája — látogatta naponként, ebédidőben. De felkeresték őt közeli barátai is; Ghyczy Kálmán házelnök, Kovách László képviselő látogatták őt leginkább. Az udvar megbízásából többször is eljött hozzá gróf Festetich Mária.9 2 1876 január harmadik hetének egyik napján meglátogatta a haldokló „öreg urat" Jókai Mór. Deák a nagy zsöllyeszékben fogadta. A test már a halál peremén volt, a hajdan fényes szemeket a közelítő halál árnyéka vonta be, de a lélek még éber maradt. Midőn Jókai megkérdezte tőle, hogy könnyebben érzi-e magát, Deák szokott humorával, töredezett szavakkal így válaszolt: „jól van úgy, hogy csak egyszer lehet meghalni, mert többször a fene sem állná ki".9 3 Ekkor már csak néhány nap választotta el a szevendésektől szabadító haláltól. Január 28-án halt meg. A szemközt lévő egyetem órája éppen háromnegyed egyet ütött. JEGYZETEK 1 Fényes Elek: Magyarország leírása. I. rész. Pesten, 1847. 79-86. 2 A sok egykorú és későbbi leírás közül itt, csak a következőket említjük meg. Nedeczky István: Deák (Ferencz). A képviseleti alkotmány megalapítása. Budapest, 1867. 3., Csengery Antal: Deák Ferenc emlékezete. Budapest, 1877. 35-84., A haza bölcse. Emlékkönyv. Szerkesztette Áldor Imre. Budapest, 1867. 34., 58., Széli Kálmánné Vörösmarty Ilona: Emlékeim Deák Ferenc politikai és magánéletéből. Budapest, (1926) 51. és a következő oldalak., Ferenczi Zoltán: Deák élete. Budapest, 1904. l.k. 53-55., Miss Pardoe: Ungarn und seine Bewohner und Einrichtungen in den Jahren 1839 und 1940. Deutsch von L. V. Alvensleben. Leipzig. 1842 194-196. 3 Széli Kálmánné Vörösmarty Ilona id. m. 51. 4 Ferenczi, id. m. l.k. 10-13. 5 Ugyanő, id. m. l.k. 35-36. 6 Ugyanő, id. m. l.k. 32-34. Továbbá Eötvös Károly: Deák életéből. Vasárnapi Újság, 1867. 8. sz. 122. Hasonló adalékot említ Ferenczi is idézett munkájában a 47. oldalon. 7 Ferenczi, id. m. l.k. 47., Pesti Hírlap. 1886. szeptember 27. sz. 3-4. 8 Ferenczi, id. m. l.k. 58-61. 9 Lásd az 1820-21. évi nápolyi, szicíliai, illetve piemonü felkeléseket, amelyeket a császári seregek — magyar ezredekkel feltöltve — még a szövetség rendszere alapján, mely a beavatkozásra Ausztriát felhatalmazta, verték le. 10 Ferenczi, id. m. l.k. 14-19., 67-71.
