Századok – 1993
Közlemények - Mesterházy Károly: A magyar honfoglalás régészetének ötven éve II/270
290 M ESTERHÁZY KÁROLY eltcmctéskor adott pénzmelléklet és a halott életkora adataival kiszámíthassuk a generációkat. Az eredmények azonban húsz éves korhatárok mellett éppen az antropológust tették kétkedővé: egy maturus korban Aba Sámuel pénzével eltemetett egyén végül is mikor születhetett? Ezért maradt el egy esetleges szerológiai vizsgálat reményében az ártándi temető demográfiai értékelése. Tárgytörténeti kutatások, tárgy- és viseletrekonstrukciók A viselet-és tárgyrekonstrukciókkal kapcsolatban az alapelvet László Gyula fogalmazta meg: csak nagyon gazdag vagy nagyon szerencsés lelet előkerülésekor, esetleg mindkét elv együttes érvényesülésekor lehet jó rekonstrukciót készíteni. Az utóbbi fél évszázadban csak két nagyon jelentős tárgyrekonstrukcióról adhatunk számot, bár sikeres feltárás több is volt. A legfontosabb talán a honfoglaláskori díszöv helyreállítása volt. Dienes István a bashalmi II. temetőben talált in situ maradványok alapján és a perbetei öweretek ürügyén elkészítette szerkezeti rajzát, majd több elsőrangú veretsoron igazolta a helyreállítás helyességét (Nagykőrös, Karancslapujtő, Szeged-Jánosszállás, Kecel, Szarvas, Kenézlő, Bashalom I. temető 9. sír). A másik rekonstrukció magától László Gyulától származik, aki 1954-ben tette közzé a kenézlői íjtegez helyreállítási rajzát. A palmettás mintával díszített nagy csontlemezek a nyugalmi állapotban levő íj tartóján, tokján kaptak helyet. A karosi II. és III. temetőben egy olyan típusú íjtegez nagyon gazdagon díszített maradványai kerültek elő, mint a török kori íj és nyíltegezek, s amilyen a Kaukázusban teljesen épen lelt moscsevaja balkai leletben is előfordult. Ennek nyomán több oroszországi lelet hibás meghatározását is korrigálni lehetett, másrészt régi nagy leletcink mindmáig bizonytalan rendeltetésű veretei is értelmezhetők lesznek. Mindjárt az első leletünkkel, a benepusztaival kezdve: a nagy indás veretek az íjtegez szegélyén is lehettek, nagy pajzsos vertei közül a nagyobbak meg a tegez száján két sorban, csúcsukkal egymás felé nézve, mint a Oltar-i vagy karosi ijtegezeken. Többnyire az íjtegezek függesztőfüle volt egy áttört függesztő típus, melyet korábban tarsolyfüggesztőnek véltünk. A tegezek felfüggesztésére szolgáltak a háromosztású korongok vagy karikák. Szerepüket Dienes ismerte fel, és Fodor István igazolta. A honfoglaláskori tegezek első rekonstrukcióját Zichy István nyomán László Gyula mutatta be, majd újabb leletek felvonultatásával Révész László próbálkozott újabb megoldásokkal. A pontosabb megfigyeléseket már Dienes is gyűjtötte, magyarhomorogi ásatásán egy tegezszájat fel is vett parafinban rögzítve. Bakay nem írta le, nem indokolta helyreállítását. Ezek a kísérletek több szempontból végleges megoldást hoztak, homályban maradt viszont a tegez nyakának és testének váza, a rajta levő nyílás és a nyílvessző behelyezésének módja. Honfoglaláskori nyergeink szerkezetét László Gyula állapította meg. Díszítésüket tekintve lehetnek csontlemezzel és ezüst lemezzel díszítettek. Előbbiekre Gádorosról és Izsák-Balázspusztáról vannak újabb példáink, az ezüst lemezesek első ép példánya Szakonyban került elő. Csak az előkápája volt díszítve. Az ártándi nyereg rosszabb állapotú volt, de mindkét kápája díszített volt, a nyeregdeszkák is ezüst szegekkel voltak kiverve. A karosi ásatásokon is leltek újabb darabot.
