Századok – 1993

Közlemények - Mesterházy Károly: A magyar honfoglalás régészetének ötven éve II/270

A HONFOGLALÁSKOR RÉGÉSZETÉNEK ÖTVEN ÉVE 291 A rozettás lószerszámokkal előbb Dienes, majd e sorok írója foglalkozott. Ma már hatvan körül van a lelőhelyek száma. Ahány készlet, annyiféle a díszítés módja. A csonkaságában is legszebb a nagyméretű rozettákból álló balotapusztai lelet. A legújabb veretes kantárak Karoson kerültek elő. Általában a kisebb rozetták a kantáron, a nagyobbak a szügyelőn helyezkedtek el, ezeket néha a kantárrózsák pótlására vagy helyettesítésére is használják. A szügyelő díszítésére nagy levélalakú lemezek vagy csörgős veretek is szolgálnak. A rozettás lószerszámok a nők rangjelzői lehettek. A második nemzedék készletei (Ártánd, Bordány) aranyozott vagy ezüstözött? bronzból készültek, míg az első nemzedéknél aranyozott ezüst a szokásos. A kengyelekről több kisebb összefoglalás is napvilágot látott. A körte alakú, kerek talpú kengyelekről, méretezésükről, asszimetriájukról, becsatolásukról Dienes írt részletesen, A rendhagyó formájú, ún. karoling-normann típusról e sorok szerzője, egy másik változatról, amelynél a függesztőfül alatt gömb van, Kovács L. írt. E két utóbbi típus egyenes talpallójú, a puha bőr csizma viselői számára kényelmetlen, ezért nem is terjedt el. A körte alakú kengyelből leszármazott trapéz formájú kengyelekkel szintén Kovács László foglalkozott. Honfoglaláskori zabláinkról Dienes I. adott összefoglalást. Megállapította, hogy előkelőink és a nők sírjában gyakrabban találunk a vezetés biztonságát fokozó oldalszáras zablát, a vitézek ellenben beérték egyszerű csikózablával is. Felfigyelt a szájvasak aszimetriájára, melynek a félkézvezetésnél van jelentősége. A zabiák, hevederek bekapcsolásánál gyakran használtak csont peceket, csont csatokat. A fa megmunkálására szolgáló szalukat Kovács L. gyűjtötte össze, szerepüket Erdélyi I. mutatta be mongol példán. A veretes tarsolyok Dienes legszebb rekonstrukciói közé tartoznak. Az elsőt, a bodrogszerdahelyit még László Gy. figyelte meg. Dienes ennek nyomán, de nem feltárásból származó párhuzamaikat állította helyre, köztük az új fehér tó-micskepusztait, a budapest-farkasrétit és a bashalmi 2. temetőből valót. Egyúttal megállapította a tarsolyok díszítésének fejlődéssorát is a veretes típustól a tarsolylemezig. A karosi temetőkből négy újabb tarsolyt mutat be Révész L. melyek közül három új feltárás. Összefoglalás készült a líra alakú csatokról, a gömbsorcsüngős fülbevalókról, a félhold alakú csüngőkről, a kígyófejes karperecekről és az S végű hajkarikákról is. A fegyvertörténeti vizsgálatok főleg a típusok, az osztályozás szempontjait tartották szem előtt. Megtörtént a szablyák, lándzsák és harci balták összegyűjtése, osztályozása. A tipológiai vizsgálatokkal sikerült kiszűrni a honfoglaláskorinak tartott, de más korú fegyvereket, a magunkkal hozott fegyverfajtákat és az idegen eredetűeket meghatározni. Ez utóbbiakhoz Kovács Lászlón kívül Fodor I. a doroszlói sír kapcsán fűzött megjegyzéseket. A kétélű kardok elterjedéséből László Gyula vont le messzemenő következtetéseket. Ha lehet, Bakay Konrél még nagyobb jelentőséget tulajdonított e fegyverfajtának, és a fejedelmi kíséret megszervezését Géza és István király országépítését ezen az egyetlen fegyverfajtán keresztül mutatta be. Kovács L. szintén összegyűjtötte a kardokat, és Bakay gyűjtésében számos korábbi és későbbi típust is talált. A kardok megjelenését azonban zömmel ő is a 10. század közepe utánra keltezte. A kardok keltezése ettől függetlenül vitatott, nem kevésbé az a nézet is, hogy a fejedelmi kísérethez köthetők-e vagy sem. A kíséretet a fejedelem fegyverzi