Századok – 1993

Közlemények - Mesterházy Károly: A magyar honfoglalás régészetének ötven éve II/270

A HONFOGLALÁSKOR RÉGÉSZETÉNEK ÖTVEN ÉVE 289 ben, és ezért csak magyar lehet. Két fázist különített el, egy korait és egy későit, melyet 970-től keltezett. Ez ma teljesen egyértelműnek látszik, de még 1956-ban is úgy vélték, hogy a magyar és helyi szláv lakosság csak a harmadik generációtól kezd közös temetőkbe temetkezni, azaz szinte fordítottan keltezték a két periódus anyagát. Holott a homogén, a honfoglalás korában még ismeretlen ékszerekkel jellemezhető, de még 10. századi „horizont" nem a század elejére, hanem éppen a végére alakult ki. Szőke Béla felfedezéséig az egész köznépi nyagot szlávnak, majd később Bjelo Brdo kultúrának (BBK) nevezték, Déli szomszédainknál, ez ma is így van, hiszen az elnevezésre okot adó helység is Szlavónia keleti szélén fekszik. Ma, főleg J. Giesler alapos elemzése után egy évtizeddel kedélyek kezdenek megnyugodni, és egyetértés kezd kialakulni abban, hogy a köznépi temetők Árpád-kori horizontját, ami egybeesik Giesler periodizációjának második szakaszával, a magyar királyság népeinek kultúrájával azonosítsuk. Szőke mindkét fázisban, szinte minden tárgytípust egyenként sorra vett. Mindegyiknek megpróbálta az eredetét kikutatni, gyakran ma is érvényes alapossággal, és máig ható érvénnyel. Az új, nagy temetők alapján azonban feltétlenül ellenőrizni kell megállapításait, hiszen egy-egy tárgy, ékszer, az ország különböző részein különböző időben kerülhetett divatba. Szőke számára a második fázis, sok pénzzel keltezett sírja révén kevesebb buktatót jelzett, mint a korai, szinte pénzek nélküli szakasz. A köznép sírjaiban a 10. században alig-alig fordul elő pénz, és Szőke számára még a létezők sem álltak rendelkezésre, hiszen a halimbai temető sem volt még ekkor közölve. Az általa felhasznált temetők java csonka volt, így a 10. századi emlékeik időrendjére inkább közvetett bizonyítékai voltak. A csonka temetőkben a kombinált módszerekkel is nehéz időrendet megállapítani, s így a tárgytípusok fejlődésével, megjelenésével is nehéz foglalkozni. A 10-11. század tárgytípusaival Bálint Cs. egyetemi jegyzete is foglalkozott. A társadalmi rétegektől függetlenül veszi sorra a tárgyakat és típusaikat. Leírásának sorrendje a viselet testrészek szerinti tagolódását követi a fejtől a lábig, majd a fegyverek, a kerámia, a telepek a sorrend. A tárgyfajták megnevezésén túl a leírás mindig tömör, a megismertetés céljára készült, amit a számos rajzos tábla is elősegít. Röviden tárgyalja a temetkezési szokásokat, az ornamentikát, a kereskedelmet, a települések jellegzetességeit, stb. Bár a táblák és a szöveg nincs mindig szinkronban, egyetemi segédkönyvnek még ma is hasznos. E könyv anyagát dolgozta át és bővítette ki Bálint Bécsben megjelent kötetében. Ez is egyetemi segédkönyv. Haszonnal forgathatják az oroszul tudók is, bár főként az oroszul nem olvasók számára íródott. Számos, az orosz irodalomban elterjedt szlavofil nézetet helyesbít. A három nagy temető, Kérpuszta, Halimba és Majs feldolgozása különböző korban, különböző színvonalon történt, közös viszont bennük, hogy a közlés módja és az elvárások között nagy ellentmondás van. Mindhárom temetőben megoldatlan a 10. század belső tagolása, a kisebb egységek, családi közösségek nem tűnnek ki. Megoldatlan a tárgyak feldolgozásának módja is. Az embertani anyag mindhárom temetőben egységesen, de a legkevésbé használhatóan van meghatározva. A húsz éves periódusokkal jellemzett kormegállapítás ugyan antropológiailag biztos, a legkevésbé okoz tévedést, de régészeti kombinált feldolgozásnál használhataltan. Az ártándi temetőben a sírok egyharmadában volt pénz. Itt kíséreltük meg, hogy az