Századok – 1993

Közlemények - Mesterházy Károly: A magyar honfoglalás régészetének ötven éve II/270

288 M ESTERHÁZY KÁROLY írása. A Zsuny pusztai elektron hajkarika és Theodosius pénzének összekapcsolása Fehér G. figyelemfelhívó cikke után is tovább él benne (908. tétel) A leletkataszter hibáira saját munkája közben felfigyelt Bóna I., Kovács L. is. Előfordulnak mechanikus, azaz ellenőrzés nélkül átvett adatok is, pl Kiss A. de jó magam is elkövettem első cikkemben. A leletkataszter adatait Dél-Magyarországra vonatkozóan kb 20%-al egészíti ki Bálint Cs. gyűjtése, aki 1975-ig újra felvette a szentesi, hódmezővásárhelyi, szegedi, makói, a vajdasági és a bánáti lelőhelyek nagy részét. Kár, hogy saját listáján is vannak pontatlanságok, csak képaláírásban szereplő lelőhelyek. Mégis, az első fejezettel együtt, munkájának ez a legmaradandóbb része. Sajnálatos, hogy a két világháború között feltárt temetőkhöz hasonlóan, az utóbbi évtizedek ásatásaiból származó kb ötezer sír közöletlen. Kisebb összefoglalások ugyan születtek. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei honfoglláskori leleteit 1970-ben, néha hibás adatokkal, összefoglalta K. Végh Katalin. Heves megyéről Szabó J. Győző adott ismertetést, a sarudi temetőjét pedig közölte is. Szabolcs megye leleteinek rövid áttekintését Dienes István fogalmazta meg még a kabar szállások igazolásaképpen, majd 1986-ben megírta ennek cáfolatát a régi felfogás bírálatával együtt. A Budapest területén előkerült leletekről Melis Katalin írt, külön kiemelve az új leleteket. Baranya megye 10-11. századi leleteit Kiss Attila adta ki a honfoglaláskori leletek corpusa első és eddig egyetlen kötetében, és ennek alapján készült el Baranya megye 10-11. századi településtörténetének vázlata szintén az ő tollából. A Székesfehérvár környéki temetőket Bakay Kornél dolgozta fel, és az Ipoly menti temetőkről is tőle olvashatunk. Hajdő-Bihar megye 10-11. századi településtörténetét a honfoglaláskori temetők bekapcsolásával e sorok írója foglalta össze. Szeged és szűkebb környéke leleteiről Kürti Béla adott áttekintést. A Körösöktől délre fekvő terület majd minden lelőhelyéről számot ad Bálint Cs. fentebb jelzett összefoglalása. Anyagygyűjtését 1975-tel zárta, de nincs benne Békés és Bács-Kiskun m. leleteinek nagy csoportja, sőt a Csongrád megyei nagy temetők java is feldolgozójára vár. Sajnos, Bálint a lelőhelyekről válogatást ad, így sokszor nem derül ki a temetők jellege. Nagyívű feldolgozást készített Erdély és a Partium 10-11. századi leleteiről Bóna István. Sajnos, a hivatkozott leletek többnyire hozzáférhetetlenek. A temetők anyagáról, a sírleletekről két rendszerezésünk is van. Az első a Szőke Béla által írt kötet. Szőke a vezető és középréteg leleteit egyetlen csoportban foglalta össze, ezen belül megkülönbözteti a rozettás lószerszámos, ill. a díszes ruházatú női temetkezések alcsoportját. Egyik alcsoportban sem sorolja fel tételesen a leiéttípusokat, hanem csak nagy vonalakban jelzi azok körét. Annak ellenére, hogy a két alcsoport elválasztása feltétlenül helyes, mégis átfedés van közöttük. Ennek talán legfőbb oka az egyes tárgyfajták időrendjének kidolgozatlansága. Úgy tűnik, hogy mindkét alcsoportnak volt saját ötvösműhelye, s a kettő közül a Felső-Tisza vidéki műhely látszik korábbinak, amelyre a rozettás lószerszámok mellett a díszes női ruházat hiánya a jellemző. Feltehető, hogy a két csoport leleteinek területi keveredése csak bizonyos idő után következhetett be. Szőke valószínűleg nem is tűzte ki célul a vezető és középréteg olyan aprólékos vizsgálatát, mint a köznép esetében. Kétségtelen, hogy a köznépi anyagról kellett bebizonyítani azt, hogy a honfoglaló magyarokkal jelenik meg a Kárpát-medencé-