Századok – 1993
Közlemények - Mesterházy Károly: A magyar honfoglalás régészetének ötven éve II/270
A HONFOGLALÁSKOR RÉGÉSZETÉNEK ÖTVEN ÉVE 287 tő. Kiemelkedően gazdag volt két karosi temető, melyeket 1986-87-ben tártak fel. A nagyobbik (Karos II.) 73 sírból, a kisebbik egyetlen sorból és 19 sírból állt (Karos III.) A dunántúli temetők, ill. sírok köznépi egyhangúságát az ikervári, várpalotai, balatonfüredi, baltonszemesi és fonyódi sírok törték meg. A magányos sírok közül kiemelkedik a zempléni nemzetségfői sír, melynek feldolgozásában Fettich N. társszerző volt, továbbá a kiskunfélegyházi és izsáki tarsolylemezes sír, valamint a rakamaz-strázsadombi családi temető. Kiemelkedő jelentőségű vagy szépségű leletek kerültek elő Kétpón (csésze), Tiszasüly-Éhhalmon (koptató) Homokmégy-Halmon (rovásírásos íjcsont!), Jánosszálláson és Eperjesen (állatalakos és palmettás díszű lemezes korong), Szarvason (karperec), Bodrogszerdahelyen (gazdag családi sírcsoport), és az ukrajnai Szubboticán az első levédiai magyar kiscsaládi temető. Nagy szolgálatot tett a honfoglalás kor kutatásának a Szőke Béla szerkesztette leletkataszter. A munka kezdetén Fehér Géza irányításával B. Mikes K. és Sós Á. vettek részt az anyaggyűjtésben. Fehér G. halála után 1959-ig Kralovánszky Alán és Éry Kinga fejezte be az 1239 tételből álló kötetet. Ez a mű lett volna hivatott a honfoglaláskori lelőhelyek corpus rendszerű közlésének előkészítésére. Megjelenése után 30 évvel még mindig hasznos szolgálatot tesz, mert a corpusok kiadása elakadt. A leletkataszter összesen öt hazai ismertetést, de egyetlen kritikát sem kapott. Ezekből csak annyi derül ki, vannak hibák benne. Az anyaggyűjtésbe elenyésző számban 9. századi leletek is belekerültek (Csánig; 164. tétel, Esztergom-Diósvölgy: 292. tétel, Egyek: 272. tétel), viszont nagyon sok a 11-13. századi templom körüli temető (Bészob azaz Bőszob: 1044. tétel, Szeged-Csengele: 171. tétel, Debrecen-Újföld-Köveshalom: 212. tétel, Dcbrecen-Pcrsc domb: 210. tétel, Hajdúböszörmény-Pródi halom: 368. tétel, Hódmezővásárhely-Szenterzsébet: 408. tétel, sőt a Hortobágy-Görbeháti templom legjobb esetben is 13. századi: 208. tétel, stb.). Ismeretlen lelőhelyként tárgyalja a Don mellékéről Ostrogohskról „megmentett" 12. századi sírleletet (481. tétel), de több 13. századi leletet is felvettek, pl. egy konyári kardot (586. tétel), a karcagi és a Richard pusztai kincset (529. és 305. tétel). Előfordulnak benne kétszer felvett, dc azonos lelőhelyek (2. és 4. lelőhely azonos, ugyanannak az övnek két múzeumban eladott darabjáról van szó, azonos a 35. és 82. lelőhely is: a nevezett Nadányi tanya a két település határán van, azonos a 829. és 927. tétel is) Néha más megyébe helyezik a lelőhelyet, így a Szolnok megyei Domaházát Borsodba (238. tétel), a Vas megyei Vasasszonyfából Baranya megyei Kissszonyfa lett (556. tétel). Lelőhelyek kimaradtak, pl. Hugyaj, amely 1876 óta ismert lelőhely, csak mint Érpatak szerepel benne (288. tétel) Ugyanezen forrás, amely Hugyajt ismerteti, említi Hejőbábát is, ami szintén kimaradt. Hiába keressük a Szentlőrinc pusztai csatot (Budapest), a kiskunfélegyházi leleteket, a debrecen-átkosföldi, Szepes pusztai, alsójózsai, bihardancsházai, ohat-pusztakócsi Csattag halom, a nyiracsádi lelőhelyeket Debrecen környékéről. Néha a legkorábbi irodalmi adatok maradnak ismeretlenek (Szécsény-Kerekdomb már 1877 óta Szelcvénnyel együtt 944. és 998. tétel). A muronyi (egykor Bckcs-Sovhányát) leletek közé avarkoriak is keveredtek, hasonlóképpen a szelevcny-mcnyasszonyparti lelőhelyek anyagában is (693. és 998. tétel) Máskor két különböző lelőhely anyaga keveredett össze (876. és 877. tétel). Gyakori hiba a leleteket őrző múzeumok rossz megjelölése, az irodalmi adatok, kötetszámok el-