Századok – 1993

Közlemények - Mesterházy Károly: A magyar honfoglalás régészetének ötven éve II/270

A HONFOGLALÁSKOR RÉGÉSZETÉNEK ÖTVEN ÉVE 277 3. Tőle balra rangban, melyet a fogyó nyílcsúcsok száma is jelez, egyre alacsonyabb rangú férfiak, ill. családok foglalnak helyet. Eközben az előkelőbb és gazdagabb oldal a bal, a jobb oldali pedig minden tekintetben szerényebb. 4. Mivel az életben a jobb oldali az előkelőbb, a temetkezések az életben levő rend fordítottját mutatják. 5. A sírpárok tanúsága szerint a magyar család egynejű. 6. A magyar család patrilineáris, bár néhány esetben nyoma maradt a matrilineáris leszármazásnak is (Kecel). 7. A magyarság nagycsaládokban élt, a nagycsalád volt a falu. A nagycsalád jellegzetességeit főleg török, de kisebb részben finnugor és délszláv népek nagycsaládjainak ismertetésével rajzolja meg, majd a magyar adatokkal egészíti ki. Mint nagy felfedezéseknél szokásos, László Gy. is túlértékelte a nagycsalád jelentőségét, ott is annak jegyeit vélte felismerni, ahol más szervezetek működtek. Az állam szerkezetét állammá tágult családnak fogta fel, eközben a nemzetségek és törzsek teljesen elsikkadtak. Az osztályokra bomlást, a vagyoni rétegződést is jelentéktelennek ítélte, ennek megfelelően a honfoglaláskori szolga és rabszolga réteg létét is elvetette (részben joggal, mert az általa vizsgált temetőkben valóban nincsenek.) Nem bizonyult időtállónak az a megállapítás sem, hogy a nagycsalád azonos a faluval, mert kis létszámú temetők esetében bizonytalan, hogy hány család alkotta a falut, a nagy köznépi temetők zöme meg biztosan nem egy család leszármazottaiból alakult. A nagycsaládi temetők keltezése, ill. azok keltezéséből levont következtetések is hibásak voltak. Ezt leginkább a kenézlői temetők, a feltételesen egy temetőnek vélt temető öt sírsorának időrendje mutatja. Egy-egy sírsort egy nemzedékhez kapcsolva 4-5 egymást követő nemzedékre következtetett, amelyek az egész 10. századot kitöltötték volna. Ebből az ötletből, ha akadt volna rá vállalkozó, rendkívül hamis időrend rajzolódott volna ki, ugyanis ezek a temetők a 10. század közepén hirtelen eltűnnek, már a harmadik nemzedék sem mutatható ki bennük. Ezt a kenézlői temető új keltezésével bizonyítottuk is. A nagycsalád életét főleg néprajzi adatok segítségével rajzolta meg, közbe-közbe pedig régészeti megfigyeléseit, ötleteit szőtte a sorok közé. Azaz inkább a néprajzot illusztrálta a régészeti adatokkal, miután ilyen lehetőségei voltak inkább. Először a megtelepülés formáit írta le Györffy István nyomán, és a nagycsalád kettős birtokáról emlékezik meg. Ez talán igaz is, csupán annyi kiigazítást kell hozzá tennünk, hogy erre módja csupán a nemzetségfőknek lehetett. Ezt a gondolatot fejlesztette tovább Györffy György. László elképzelése szerint az első magyar falvak nevei csak magyarok lehetnek, melyekben még nem laknak együtt a helybeli őslakosokkal. A közös települések csak a 2-3. nemzedéktől tételezhetek fel. Ezt az ötletet fejlesztette tovább Fehér Géza, de magam is elfogadtam Örsura Váralja falujának első értékelésekor. A Halimba-Csertesen temetkező falu példája egyértelműen jelzi, hogy a feltételezés nem általánosítható. De valahányszor bírálattal élünk László Gyula vagy a korábbi nemzedékek megfigyeléseit illetően, sohasem szabad elfelejtenünk: ők a honfoglaló magyaroknak a mai ismereteink szerinti vezető és középrétegeket tartották. Abból az anyagból következtetéseik logikusak és helyesek voltak. Az is igaz, hogy már akkor is voltak másképpen gondolkozók (Nagy Géza).