Századok – 1993

Közlemények - Mesterházy Károly: A magyar honfoglalás régészetének ötven éve II/270

KÖZLEMÉNYEK Mesterházy Károly A MAGYAR HONFOGLALÁS KOR RÉGÉSZETÉNEK ÖTVEN ÉVE Majdnem 160 évvel az első honfoglaláskori magyar sír felfedezése után (Benepuszta 1834) egyre jobban kirajzolódnak a honfoglalás kor régészetének szakaszai, a kutatás vonulatai, gazdagodása és eredményei. Mégis meglepően kevés azoknak a műveknek a száma, amelyek egy-egy vélt vagy valódi korszakhatár meghúzásakor áttekintést adtak volna a kutatás történetéről, az adatgyűjtő és szintetizáló tevékenységről, egyes kutatók hatásáról, jelentőségéről, az ismeretek bővüléséről. Egy ilyen áttekintés már az 1970-es évek eleje óta esedékes volt, hiszen az Acta ArchHung szerkesztősége a hatvanas években tűzte ki célul az egyes régészeti korszakokban elért eredmények összefoglalását, csupán a honfoglalás korral foglalkozó hazai irodalom kritikai bemutatása maradt el. Erre vállalkozunk jelen alkalommal. A terjedelem szabta határok között csupán a nagyobb ásatások, jelentősebb leletek és eredmények regisztrálására kerülhet sor. Ezáltal eleve szubjektívek leszünk, és szükség szerűen szubjektív lesz méltatásunk is, hiszen a saját szemüvegünkön keresztül nézzük az eseményeket és adatokat. Az elmúlt, körülbelül ötven év kutatásának kritikai szemléje eleve adott, egységes időszakot ölel fel, melynek különböző szempontok szerinti tagolása ugyan lehetséges, de egészként való kezelése feltétlenül szükséges. A korszakhatár kezdete 1944. Ez László Gyula A honfoglaló magyar nép élete c. munkájának megjelenése. Ez a mű (a továbbiakban HMNÉ) több értelemben is korszakhatár. Olyan fajta lezárása és összegzése az ismereteknek, amelyre a magyar régészetben sem előtte, sem utána nem volt példa: a népélet enciklopédikus összefoglalása, melynek egy-egy fejezete ugyan régészeti felismeréseken alapul, zömmel azonban a szaktudományok adatainak is ez a mű az összegzője. Másrészt politikatörténetileg is korszakhatár. Olyan korban született, amikor a német hegemonizmussal és eszmerendszerével való szembenállás a magyar népi írókat és neves baloldali vezetőket, művészeket állásfoglalásra kényszerítette. László Gyula e művével jelezte a mozgalomhoz való kötődését. Korszakos jelentőségűvé vált e könyv azáltal is, hogy a német megszállást az orosz követte, amelyben egy új eszmerendszer követelményei váltak kötelezővé. Ez