Századok – 1993

Tanulmányok - Sándor Pál: Deák Ferenc a történelmi személyiség I/3

DEÁK FERENC A TÖRTÉNELMI SZEMÉLYISÉG 23 lönböző jogállású paraszttömegek semmiként sem értették meg, miért maradtak ki a jobbágyfelszabadítás hatóköréből.7

1 Nyár közepére bonyolultabbá alakultak a nemzetközi és a hazai események, kivált a hadügyi kérdésekkel összefüggő ún. olasz segély dolgában. Az évek óta forrongó Lombard-Venezia sem maradt ki a forradalmi hullámból. A Savoyai-dinasztia pedig elérkezettnek látta az időt, hogy a milanói felkelés után (március 18.) az olasz egységet legalább északon megvalósítsa. Ezért a bécsi kormányzat a pragmatica sanctio értelmében, mely a birodalom kölcsönös védelmét előírta, katonai segítséget követelt a magyar kormányzattól olasz tartományai védelmében. Ugyanakkor az események felvetítették a német egység létrejöttének történelmi perspektíváját, ami döntő jelentőségű volt a Habsburg-Monarchia belső struktúrájának módosítására s ezzel szoros összefüggésben a magyar önállóság olyan elismertetésére, amely azt a történelmi lehetőséget is felvetítette, hogy Magyarországot Ausztriával, mint a Bund egyik tagjával, csak a perszonálunió fűzi majd össze. Erre számítottak 48 tavaszán és nyarán a magyar politika vezetői. Közben Batthyány Eötvössel, Széchenyivel és Deákkal többször is az udvarnál járt, hogy Jellaéic készülő támadását leszerelje és az olasz segély ügyében ígéretet is tett. A kormányzat azonban, főként Kossuth felfogásának engedve, a segítséget előbb a magyar korona integritásának elismeréséhez, utóbb pedig — a július 20-21-i képviselőházi üléseken — az olaszoknak adandó szabad intézmények feltételéhez kötötte. Ez a lépés, amellyel sem a kormányfő, sem Eötvös, sem Deák nem értett egyet, mert szükségtelenül kiélezte az udvar és a magyar kormányzat között kezdettől fogva feszülő ellentéteket, azt a látszatot keltette a kamarilla szemében, hogy a magyar kormányzat az, amely a dinasztiával való évszázados együttélés ellensége. Ezekről a válságos időkről írta Deák, hogy „a kocka el van vetve, a kimenetel Isten kezében". S a kormány tagjai között mutatkozó nézetkülönbségek jelzésére hozzáfűzte: még magunk között is van „egymás iránt, legalább egy iránt" (utalás Kossuthra) „bizalmatlanság".72

De továbbra is kitartott a 48-as vívmányok védelme mellett, mert — bár a nyár második felétől súlyos harcot vívott önmagával — tisztában volt azzal, hogy a Kossuth vezette radikálizálódó politikával szemben fellépnie nem lehet, de nem is szabad. Tudta, hogy a bécsi kormányzat fokozódó reakciója miatt nincs harmadik út. Vagy ellenáll a nemzet a reakció szorításának ereje végső megfeszítésével, ami még mindig nagy történelmi lehetőség a 48-as vívmányok megmentésére, vagy, ha a nemzet nem küzd a végsőkig, maga dobja cl magától kiharcolt jogait. De ettől az időtől kezdve került mindenkit, kivel hivatalos dolga nem volt s órák hosszat fel és alá járkált lakásában (az István Főherceg nevű szállóban, ma V. kerület Akadémia u. 1. sz.), de mégsem tért ki a nemzet ügyének szolgálata elől.73 Sőt: a szeptemberi válságos napokban (10-éről 11-ére virradóan mondott le Batthyány, 11-én Jellaőic megindította dunántúli hadjáratát, 13-án Batthyány általános népfelkelésre szólította föl a dunántúli megyéket) újabb jogkiterjesztő törvényjavaslatot dolgozott ki és terjesztett a képviselőház elé a jobbágyfelszabadítás továbbfejlesztéséről. Erre, közvetlenül az önvédelmi háború előtt, a minél szélesebb nemzeti összefogás céljából volt szükség, hogy a vezetés az elégedetlenkedő parasztokat érdekelté tegye a hon fegyveres védelmében. (Ezt az érdekegyesítő célt szolgálta másfelől a kármentesítés ügyének képviselőházi vitája is, hogy — Kossuth kifejezé-