Századok – 1993
Tanulmányok - Sándor Pál: Deák Ferenc a történelmi személyiség I/3
24 SÁNDOR PÁL sével élve — „egyszersmind adassék meg a nemességnek az, mire méltán számot tarthat, miszerint legyen kedve a hazát ezen nagy veszélyben védeni".7 4 A forradalmi törvényhozás ugyanis azt hangsúlyozta, hogy a márciusban nagy sietve megalkotott és röviddel később szentesített törvények révén mit kaptak a tegnap jobbágyai. De hallgatólagosan nyitva hagyta a kérdést arról, hogy mit nem adott meg nekik a forradalom. Deák törvénytervezete 77 §-ból állt s lényegében bővítette az állami kárpótlás útján történő megváltható úrbériség körét, illetve lehetővé tette a paraszti önmegváltást azokban az esetekben, amelyekben a földesúr nem tudja írásban bizonyítani a jobbágyföldek nem úrbéri jogállását. Ilymódon további 2.2 millió hold eddig vitatható paraszti szántó-rét és házkörüli belső földterület került volna paraszttulajdonba. A háznélküli zsellérek úrbéri szolgálatai pedig minden kárpótlás nélkül megszűntek volna.75 Ekkor azonban már a főváros felé tartott az ellenség. A közelgő szüret előtt — szeptember 15-én — sietve eltörölték ugyan a majorsági szőlőföldeken fekvő terheket, de ezeket az elvi döntéseket a képviselők nagy számának távollétében már a kisebbség hozta e vészterhes napokban. A szőlődézsma megszüntetését csupán hírül adták a falvak népének. A majorságiakról szóló határozatot pedig nem is tették közzé. Deák tervezete többi pontainak tárgyalása (szeptember 25-e után) az önvédelmi harc közepette már nem került sor. Deák ezekben a hónapokban, még két ízben vállalt magára — ekkor már csak mint képviselő — fontos szerepet. December 14-én Kossuth javaslatára elvállalta a büntetőtörvénytervezet átnézését és alkalmazását az adott viszonyokra. Az ezzel kapcsolatos jelentésében a törvény előtti egyenlőtlenségek megszüntetéséről és az esküdtszékek általánossá tételéről szólt. Mindkettőnek további jogkiterjesztő jelentősége volt, de csak elvben. Gyakorlati keresztülvitelüket a háborús események tették lehetetlenné. A másik esetben — a képviselőház javaslatára — részt vállalt a Windischgrätzhez küldött békeküldöttségben. E küldöttség feladata, mint ez közismert, a nemzet törvényes szabadságának megőrzése mellett a fegyverszünet és a béke kieszközlése volt a hercegtől, valamint jelentést adni a tárgyalások eredményéről a Debrecenbe költözött országgyűlésnek. Windischgrätz azonban „feltétel nélküli fegyverletételre" szólította fel Kossuthot és a debreceni országgyűlést. Erre mondta Deák híressé vált szólamát: „Volt eszem... hogy senkit se beszéljek reá, hogy akasztassa fel magát!" Helyzetjelentése küldetéséről és a feltétel nélküli fegyverletétel közléséről, csak 1849. január 12-én jutott el Pálóczy László házelnökhöz.76 Ezzel Deák politikai tevékenysége jó időre véget ért. S bár el akart menni — nem is egyszer — Debrecenbe, az osztrák katonaság megakadályozta kísérletét.77 Amikor pedig 1849. június 4-én Pesten találkozott képviselőtársával, Sinkay Jánossal kit győri jogakadémiai éveiben korrepetált, Sinkay elbeszélte neki az április 14-i Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetésének körülményeit. Deák a hallottakra rezignáltán válaszolt: ez túlbecsülése volt jogainknak és erőinknek. Egyúttal jelezte, hogy a készülő orosz intervencióról szóló híreket ő is ismeri. Azután ezekkel a rá jellemző és politikailag sokat sejtető szavakkal vált el Sinkaytól: „az idő majd meghozza a tanácsot."7 8 48 embere maradt, politikailag és erkölcsileg feddhetetlenül, de 49-cel nem azonosult.
