Századok – 1993

Tanulmányok - Niederhauser Emil: A cseh történetírás történetéből II/201

214 NIEDERHAUSER EMIL Az újabb kor is érdekelte. 1913-ban kiadta németül Schwarzenberg tábornagy feleségéhez intézett leveleit, és jó arcképet is adott róla. (Atyja a hercegi családnál volt nevelő, innen a téma, de bizonyos arisztokratikus magatartás is, ami főúri alkalmazottakra sokkal jellemzőbb szokott lenni, mint magukra az arisztokratákra.) 1914-ben a Napóleon elleni felszabadító háborúk és a cseh újjászületés összefüggését vizsgálta. A világháború után ennek irodalma is lekötötte a figyelmét, sok ismertetést írt erről a èasopisba. 1918 után levéltárosként újra a forráskiadásba kellett bekapcsolódnia, a cseh országgyűlési irományok kiadásába, de csak az 161 l-es országgyűlés anyaga jelent meg. Ehhez kapcsolódott viszont élete (befejezetlen) fő műve, II. Rudolf és bukása (1935 posztumuszán), amely szinte napról-napra követte az eseményeket. Talán arisztokratizmusának volt köszönhető, hogy Susta mellett ő képviselte legtöbbször a cseh történészeket a nemzetköz összejöveteleken. A Goll-iskola másik szárnyának a képviselője Václav Novotny (1868-1932). Göll és Emler tanítványa volt, jó medievisztikai képzést kapott tehát, Tomeknak is segített az anyaggyűjtésben. A cseh középkor volt érdeklődési témája, ezen belül is elsősorban a huszitizmus. 1911-ben lett a prágai egyetemen a cseh történelem tanára. Az analízis mestere volt, ezt tanulta meg a legjobban tanáraitól, de sohasem riadt vissza a szintézistől sem. Népszerűsítő és tudományos formában egyaránt művelte, csak éppen nem a kellő sikerrel, mert analitikus alkatát sohasem tudta a háttérbe szorítani. A huszitizmus iránti érdeklődését és pozitív elfogultságát még hazulról hozta magával, már ezzel is különbözött Pékártól, a távolság még inkább nőtt azzal, hogy a század végén Masaryk pártjához csatlakozott, bár különösebb politikai tevékenységet sohasem fejtett ki. 1896-ban habilitált a Húsnak adott menlevélről szóló disszertációjával, ebben határozottan leszögezte, hogy Zsigmond és a zsinat megszegte ígéretét, amit katolikus oldalról mindig tagadtak. Római kutatásai során is a korszakkal foglalkozott, írt is egy népszerű Hus-életrajzot, s ezt 1919-21 két kötetes tudományos összefoglalássá bővítette ki, Jan Hus mester. Élete és műve. Hus teológiáját ebben a kötetben V. Kybal tárgyalta. 1915-re, a Hus-jubileumra egy másik népszerű munkát is írt Hus Konstanzban és a cseh nemesség, és még abban az évben egy másikat is publikált, A cseh vallási mozgalom a 14. és 15. században. I. rész. Hus előtt. Nagyon jól szétválasztotta a mozgalom három elemét, az egyetemi tudós ellenzéket, az egyetemtől független humanistákat és a népi vallásos mentalitást. Ezekből összegződik majd maga a mozgalom. Bár népszerű, talán ez a legjobb, mindenesetre legolvasmányosabb munkája. Persze jónéhány egyéb tanulmányt publikált már korábban is Húsról, 1920-ban kiadta Hus levelezését és iratait. Hus eredetiségét a korábbi egyházi ellenzékkel, elsősorban Wycliffel szemben különösen az életrajzban emelte ki, azt is, mennyire kritikus volt Hus éppen Wycliff vonatkozásában. A Hus-jubileumra katolikus részről is megjelent egy életrajz Jan Sedlák tollából, Novotny élesen bírálta, viszont ő maga is mindig kiemelte, hogy Hus voltaképpen meg akart maradni a hivatalos tanításon belül. Érdemben Palacky felfogását képviselte, csak a részletekben, a tényanyagban tudott persze jelentősen túlhaladni rajta. így voltaképpen Masaryk felfogásához is közel állt, bár a huszitizmus és a nemzeti újjászületés közvetlen összekapcsolását még ő sem fogadta el. 1923-ban ki-