Századok – 1993

Tanulmányok - Niederhauser Emil: A cseh történetírás történetéből II/201

A CSEH TÖRTÉNETÍRÁS TÖRTÉNETÉBŐL 215 adta a Zizka életéről szóló Nagyon szép krónikát, 1932-ben Petr z Mladonovic iratait, a Prameny éeskych déjin sorozatában. A huszitizmus iránti érdeklődése elvben nem csökkent, csak éppen már az 1910-es évektől kezdve újabb feladat várt rá, a korai cseh történelem feldolgozása. Adolf Bachmann csehországi német történész még 1899-ben adta ki Csehország története c. szintézisének I. kötetét (a második 1905-ben jelent meg). Nem kétséges, hogy ez elsősorban a németek szempontjából íródott meg, de végül is - korszerű szintézis volt, cseh részről pedig még mindig csupán Palackyt lehetett vele szembeállítani, aki legalább egy, ha nem két nemzedékkel korábbi szintet képviselt. A Golliskola szakmai szempontból egyébként teljesen indokolt ragaszkodása a monográfiákhoz itt most megbosszulta magát. Novotny 1903-ban már megbírálta Bachmannt, de ez nem pótolhatta a szintézis hiányát. Novotny 1906-ban a Cseh politika c., voltaképpen az egész cseh fejlődésről és az aktuális problémákról megbízható képet nyújtani kívánó gyűjteményes kötetben már tanújelét adta szintétikus igényeinek, megírta a cseh egyház- és vallástörténetet 1620-ig. Ezért, amikor az egyik agilis, sok történeti munkát is megjelentető cseh kiadóvállalat, a Laichter 1911-ben felvetette egy új szintézi ötletét, Novotny is csatlakozott a vállalkozáshoz. A cél az volt, hogy újabb forrásanyag bevonásával lépjenek tovább Palackynál. A több kötetre tervezett munkának a Cseh történelem címet adták. Novotny vállalta, hogy 1437-ig megíija az egész cseh történelmet, R. Urbánek az 1437-1526 közti részt, B. Navrátil 1526-1620 korszakát, ás V. Kybal az 1620 utáni szakaszt. Novotny nagy lendülettel látott hozzá a munkához, a kor nem volt ismeretlen előtte, közölt már néhány tanulmányt a korai elbeszélő forrásokról. 1912-13 során már megjelent a Cseh történelem első két kötete, amely 1197-ig tárgyalta a kérdéseket, a továbbiakban Novotny már elsősorban ezzel foglalkozott, 1928-ban adta ki a III. kötetet, és jóval halála után jelent meg а IV. Csonkán, mert a politikai eseménytörténetben ugyan eljutott 1271-ig, de a német kolonizáció és az egész városfejlődés kérdéskörét már nem tudta kidolgozni. Pedig ez lett volna élete főműve, és még inkább az, amit már voltaképp nem tudott elvégezni, a huszitizmus egészének szintetikus feldolgozása. Novotny tudta, hogy a nagyközönségnek készül a munka, mégsem tudta megtagadni tudományos ambícióit, a kérdéseket a források aprólékos elemzésével kívánta megoldani, vitatkozott a korábbi megállapításokkal, telerakta a művet lábjegyzetekkel, így végül is nehezen olvasható munkát állított össze, amely inkább csak a szakmabelieknek szólt, azoknak, akikkel vitatkozott. Természetes, hogy a politikatörténet, meg az ehhez éppen ebben a korban szorosan kapcsolódó egyháztörténet kapta a legnagyobb súlyt, még a társadalom fejlődését is eléggé alaposan vizsgálta, de a gazdasági kérdéseket és a művelődést elhanyagolta. Maga is érezte, hogy a mű kudarcot vallott az eredeti szándékhoz képest, ezért 1918 után a Csehszlovák honismeretben, egy újabb, a Cseh politikára emlékeztető gyűjteményes munkában megírta a cseh középkort egészében, de ez valóban népszerű volt, nem elégítette ki belső igényességét. A Vencel-jubileumot megelőzve már 1928-ban kiadott egy Vencel-életrajzot, elsősorban az uralkodót emelte ki benne. 1930-ban pedig Pekar ismert felfogásával szemben a Kristián-legendáról azt írta, hogy 12. századi hamisítvány, ezt azonban