Századok – 1993

Tanulmányok - Niederhauser Emil: A cseh történetírás történetéből II/201

210 NIEDERHAUSER EMIL 1906-ban német tanulmányában ezt még bővítette, a krónikát a Vencel- és Ludmilla-krónikák sorába illesztette. A középkortól a kora újkor felé fordult megint. 1909-11 jelent meg a Könyv Kostról 2 kötete, egy kelet-csehországi vár és uradalom 17. századi életéről, bizonyos nosztalgiával szülőföldje és a cseh barokk iránt, de egyúttal igen részletes számításokkal arról, milyen szolgáltatásokkal tartoztak a jobbágyok. Úr és paraszt patriarchális egységét és összetartozását kétségtelenül idealizálta. A könyv mintegy harmadik kötetét jelentette az 1654-1789 közötti cseh kataszterekről írt munkája (1913-16 tanulmányok), ebben azt bizonygatta, hogy a cseh nemesség majdnem olyan adóterheket hordott, mint a jobbágyság. Ugyanakkor azt is akarta bizonyítani, hogy az állam még többet vett el a jobbágyoktól, mint az uraság. 1914-ben még megjelent egy rövid, népszerű összefoglalása Birodalmunk története különös tekintette a birodalmi tanácsban képviselt királyságokra és országokra. De kétségtelen, hogy az 1918-as változást örömmel üdvözölte, a èasopis első, az új államban megjelent számának szerkesztőségi üdvözletében azt emelte ki, hogy a cseh szabadságért a harcot a történetírás vívta meg. 1919-ben, a változás első évfordulóján az egyetemen tartott beszédében már történeti eseményként, a szakma szabályai szerint tárgyalta 1918. október 28-ának előzményeit és lefolyását, nem hallgatta el, hogy az uralkodó fő célja a vérontás elkerülése volt, ezért az osztrák hatóságok végül is önként átadták a hatalmat. A jelenhez szólt azzal: a csehek ne ismételjék meg a németek és a magyarok hibáit, legyenek lojálisak kisebbségeik iránt. 1921-ben Három fejezet a Nepomuki Szt. János körül folyó küzdelemből, c. munkájában a szent kultuszának nemzeti funkcióját védelmezte. Ebben az évben jelent meg élesen elutasító recenziója F. M. BartoS könyvéről, aki Nepomuki Jánost a sötétség szentjének nevezte. (Pekar különösen nem szerette az evangélikus Bartost, minden recenziójában és vitairatában tudománytalan mivoltát emleg :tte, csak nagy ritkán talált benne érdemleges új anyagot.) 1929-ben volt az akkori ismeretek szerint Szt. Vencel halálána.c millenniuma az új állam minden laikus jellege ellenére a jubileumnak nagy fontosságot tulajdonított, gyűjteményes munka is jelent meg. Pekar írta ennek egyik bevezető tanulmányát (egy régebbi, még 1914 előtti cikkét alaposan kibővítve), minuciózus forráselemzésére nagyszerű szintézist épített, amelyben Vencel nemcsak példamutató szent, hanem jeles államférfiú is. A jubileum maga a győztes állam magabiztosságának a jegyében zajlott. Pekar nem volt olyan magabiztos, 1926-ban Palacky halálának 50. évfordulóján a jövőt bizonytalannak mondta, és a társadalom felelős magatartását sürgette. Ha továbbra is mindig az igazságért folyik a harc, nem kell félni. De egy másik cikkben gyorsan Göll 80. születésnapja alkalmából mestere szkepticizmusára emlékeztetett, meg arra a nézetére, hogy a történelemben a dolgok relatívak. A huszita kérdést Pekar sem kerülhette el. Fiatalabb korában (pl. 1900 A huszita korszakról) a mozgalmat a francia forradalommal állította egy sorban, a vallási mellett a nemzeti, gazdasági és társadalmi mozzanatokat egyaránt kiemelte. 1917 után már negatívan ítélte meg. Még élesebb lett Zizka és kora c. művében (4 kötet 1927-33), amely egyébként a történészi forráskutatás és elemzés mintapéldája is, mintegy tanúvallomásaként sorakoztatja fel a korabeli forrásokat és a későbbi feldolgozásokat, olykor maga is ingadozik, pozitív vonásokat is lát Zizkában, de azért