Századok – 1993

Tanulmányok - Niederhauser Emil: A cseh történetírás történetéből II/201

A CSEH TÖRTÉNETÍRÁS TÖRTÉNETÉBŐL 211 inkább a vallási fanatikust, aki eszméi érdekében nem riad vissza a terrortól. Az egész mozgalom inkább ártott a cseh fejlődésnek, de Fehérhegy nem ennek a követ­kezménye. Zizka vallási motívumainak a hangsúlyozásával Pekar voltaképpen Pa­lacky értékeléséhez tért vissza. Persze bírálói (köztük Bartoä is nyilván, meg Krofta) nem ezt emelték ki belőle. Pekarnak sokszor szemére vetették, hogy 1918 előtt csak az államjogot hangoz­tatta, nem törődött a szlovákokkal, míg Masaryk az új államot velük együtt tudta csak elképzelni. Mégis Pekar volt az, aki már 1921-ben Csehszlovák történelem cí­men középiskolai tankönyvet írt, s ebben próbálkozott meg a nehéz feladattal, hogy a két nemzet történetét valahogy közös nevezőre hozza. Persze érdemben még min­dig a cseh történelmet tárgyalta, és sok gazdaság- és társadalomtörténeti ismeretet is közölt. Volt már szó Pekar szerkesztői tevékenységéről. A Casopisban és a Óasopis révén mintegy uralkodott a cseh történetírásban, de sohasem igyekezett kisajátítani. Novotnyról egy nagyon elismerő tanulmányt is közölt, holott személy szerint nemi­gen bírták egymást. Az uralkodás pedig pozitív eredményeket is hozott. Pekar szinte teleírta a folyóiratot ismertetéseivel, bírálataival, amelyek a legkülönbözőbb korsza­kokat és témákat érintették, de Pekar mindig tudott valami érdemlegesen új adatot vagy szempontot közölni. És az ismertetések és hírek révén hallatlanul tágította a történészek szellemi horizontját. Ahogy Nejedly 1949-ben pozitívan írt Gollról, Pékárról még inkább, reprezen­tánsnak és mintaképnek mondta. (1949-ban és 1950-ben Josef Pachta két hallatlanul éles, elítélő munkát közölt Pékárról.) Josef Susta (1874-1945) a Goll-tanítványok pekari irányzatához tartozott, vele együtt osztozott különösen a két háború közti korszakban a szakma vezetésében. Atyja gazdatiszt volt, innen örökölhette érdeklődését a gazdasági kérdések iránt, amiben még Pekart is felülmúlta. Golltól azt tanulta meg, hogy Csehország a nyu­gathoz tartozik. Egyetemi évei után Bécsben és Rómában folytatta tanulmányait. Egyetemes történeti és művészettörténeti érdeklődése is Gollra emlékeztetett (a ki­váló művészettörténész, Max Dvorák bécsi professzor személyes barátja volt). 1910-ben Göll neki csinált helyet az egyetemen nyugdíjazásával, Susta lett az egyetemes történeti tanszék vezetője. Élete utolsó éveiben az Akadémia elnöke volt, a német megszállás idején. Tekintélye révén sok embert meg tudott védeni, de pusztán funk­ciójának a megtartásával is a kollaborálás vádját vonta magára, amit persze a felsza­badulás után rögtön neki is szegeztek. Még 1945 májusában öngyilkos lett. Tematikája ugyanolyan szerteágazó, mint akár Gollé, akár Pekaré, azzal a kü­lönbséggel, hogy még sokkal többet foglalkozott egyetemes történettel is, és joggal annak művelői közt is eshetne róla szó később. De sok műve a cseh történelem különböző korszakaihoz kapcsolódik, ezért helyesebb itt tárgyalni. Gazdasági érdeklődése már kezdettől megnyilvánult, urbáriumok és számadá­sok feldolgozásával kezdte tanulmányai sorát, sürgette, hogy a történészek dolgozzák fel egyes uradalmak történetét, s közben gondosan ügyeljenek a gazdasági fejlemé­nyekre is, ezért fontos az agrártörténészek számára a középkori mezőgazdasági tech­nika ismerete. 1899-es tanulmánya, Rabszolgaság és nagybirtok Csehországban a korai cseh agrárfejlődés kérdéseit tisztázta, 1906-ban kiadta a Rozmberk uradalom

Next

/
Oldalképek
Tartalom