Századok – 1993

Tanulmányok - Niederhauser Emil: A cseh történetírás történetéből II/201

206 NIEDERHAUSER EMIL és egy második cseh nyelvű egyetem létrehozását szorgalmazta. A világháború idején újságcikkekben ugyancsak politikai kérdésekben foglalt állást, ennek lényege a Monarchia fennmaradása melletti érvelés volt (rossz néven is veszik majd tőle nagyon 1918 után). És 1915-ben jelentette meg újabb munkájának első kötetét, Harc a cseh korona országaiért 1740-42, csak a kezdeteket tudta bemutatni, a minél több forráshoz való ragaszkodás lehetetlenné tette számára a folytatást. A témaválasztás öszszefüggött a cseh tartományok cseh és német kerületekre való felbontásának ekkor sokat emlegetett kérdésével. (Az aktuális politika talán mégis beleszól a szigorú szaktudományba?) A Monarchia összeomlása őt is összetörte, az új világban már nem találta helyét. A vezető szakmai pozíciókban azonban már mindenütt az ő tanítványai ültek, akik politikai véleménykülönbségeik mellett továbbra is tisztelték egykori mesterüket. Göll tevékenységének erősebb része valóban a tanítványok nevelése volt. Szigorú szakmai kritikára nevelte őket, kérlelhetetlenül számonkérte az alapos munkát. De mindig ember is maradt, tanítványainak egyéni problémáit is a maga gondjának érezte. Konzervatív volt egész habitusában, nemcsak politikai nézeteiben. De nevelői tevékenységét, meg szakmai eredményeit Nejedly még 1949-ben is nagyon pozitívan értékelte, holott akkor ez nem volt divatos. Csak Nejedly engedhette ezt meg magának. A nagyjából Göll nemzedékhez tartozó történészek közül néhányról most kell beszélni, mielőtt a tanítványokra s velük a cseh történetírás beérésére rátérnénk. Zikmund Winter (1846-1912) gimnáziumi tanár maradt, történeti novellákat is írt. Viszont sok levéltári anyagot böngészett át, s ennek alapján a 15-16. századi cseh történelem, különösen a várostörténet, a gazdasági élet, a közigazgatás, az egyházak és az iskola fejlődésére rengeteg anyagot adott ki rendszerezés nélkül, megformálatlanul, csak forrásként hasznosíthatót. Két kötetet publikált A cseh városok kulturális arculata címen (1890-92), ugyancsak kettőt a cseh egyházi életről (1895-96), egyet az egyházi iskolákról a 15-16. században (1906), egyet az 1526-1620 közti kézművességről (1909) és még egyet a 16. századi iparról és kereskedelemről (1913 posztumuszán). Jindrich Vanéura (1856-1936) Tomek tanítványa volt, és Masaryk híve lett Göll ellenében, 1910-ben írt egy munkát Masaryk hatásáról a cseh történetszemléletre, de a Goll-iskola szintjét nem érte el, nem is sokat segíthetett így Masaryknak. Helytörténettel is foglalkozott, és 1923-ban kiadta a francia Ernest Denis életrajzát. (Denis volt az, aki megírta a Fehérhegy utáni cseh fejlődést, s ezzel Palacky tulajdonképpeni folytatója lett, meg is becsülték érte). Cenék Zíbrt (1845-1932) ugyancsak a Goll-tanítványok ellenfeleként szerzett nevet, ő már tanszékhez is jutott, az általános kultúrtörténet tanára lett. 1892-ben programiratot is adott ki a kultúrtörténet fejlődéséről és eddigi irodalmáról, de képtelen volt arra, hogy akár elméleti vázlatot adjon tárgyáról. О is csak a részletekbe veszett, de folklorista lévén, ebben sok érdekességet tudott nyújtani. A politikatörténet egyoldalúsága ellen akarta felvenni a harcot, de nem voltak hozzá elég éles fegyverei, 1892-ben írt egy könyvet a cseh népviselet történetéről a huszita harcokig, 1894-ben a 8. századi pogány szokásokról (a folklór anyagát hasznosítva), 1913-ban a cseh könyvnyomtatás történetéből vázlatokat. A történetírás számára elsősorban