Századok – 1993
Folyóiratszemle - Kerekasztal: Az amerikai külkapcsolatok története I/195
196 FOLYÓIRATSZEMLE arra az álláspontra helyezkednek, hogy a nemzeteket kulturális értelemben is lehet definiálni, nemcsak gazdasági vagy hatalmi rendszerként. Egy ország lakosai által vallott — s történelmükben gyökerező — értékek nagymértékben meghatározhatják viszonyukat más országokhoz. A második vizsgálati módszer az egyének és csoportok működését kutatja. Az USA történetében különösen jelentős volt az egyes emberek külföldön folytatott kereskedelmi, vallási vagy oktatási tevékenysége. Nemegyszer kereskedők, tengerészek vagy misszionáriusok voltak az elsők, aki k felvették a kapcsolatot egy másik néppel. A harmadik módszer a globális gondolkodás témáját hangsúlyozta; a nemzeti határokat átlépő emberi jogi, környezetvédelmi vagy békemozgalmak hatása és jelentősége a kutatás tárgya. Összességében elmondható, hogy a kulturális kapcsolatok, ha nem is voltak mindig meghatározóak, gyakran jutottak jelentős szerephez a külkapcsolatokban, s valószínű, hogy a közeljövőben ismét fontosak lesznek. A történésznek ezt szem előtt tartva kell értékelnie a múltat. Ideológia Minden diplomáciatörténész, ha tetszik neki, ha nem, kapcsolatba kerül az ideológia problémájával — állapítja meg Michael H. Hunt, a University of North Carolina professzora. Az egyik legelső probléma a definícióé, hiszen több tucat van belőle. A szerző azt részesíti előnyben, amelyik olyan elvek és meggyőződések halmazának nevezi az ideológiát, mely azáltal, hogy bizonyos fokig leegyszerűsíti, egyben érthetővé is teszi a nemzetközi kapcsolatokat és lehetségessé a döntéshozatalt. Ha elismerjük az ideológia jelentőségét, választ kell találnunk arra a kérdésre, hogy milyen eszmék rejtőznek a döntéshozók fejében. A választ kereshetjük az egyéni és a kollektív tudatban is. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a politikusok elméjében lezajló folyamatok elválaszthatatlanok a széles értelemben vett társadalmi környezettől. Ezen a téren nagyon jelentőset alkottak azok a neo-marxista kutatók, akik felhívták a figyelmet, hogy az ideológia nem egy befejezett valami, hanem állandóan változik, s szoros kapcsolatban van a hatalom gyakorlásával. A diplomáciatörténészek korábban azt hirdették, hogy az USA vezetői, bár idealisták és moralisták voltak, nem kötődtek ideológiákhoz. Csak az 1960-as és 70-es években kezdték ideológiai alapon vizsgálni a külpolitikát az ún. revizionista kutatók. Tevékenységük rögtön heves kritikát és ellenállást váltott ki, ami máig nem szűnt meg. Néhány kritika jogos volt (pl. az egysíkúság veszélye), mások sokkal kevésbé megalapozottak, s inkább csak a hagyományokhoz való ragaszkodás szüli őket. Ezektől függetlenül az ideológia kutatása fontos szerepet fog játszani a diplomáciatörténetben, hiszen saját erényein kívül (amennyiben a döntéshozó tudatára irányítja a figyelmet) az egyéb megközelítésekkel is szoros kapcsolatban áll. A történelem azt is megmutatta, hogy az ideológiák olyan hálót alkotnak, amibe még az amerikai vezetők is belegabalyodtak. Nők szerepe Az utóbbi évtizedekben egyre többen foglalkoztak a nőknek a történelemben játszott szerepével. De érintik-e ezek a tanulmányok a külpolitika történetét, vagy csak mellékes jelentőségük van ebből a szempontból? Erre keres választ Emily S. Rosenberg, a Macalester College történelemprofesszora. Ezen a részterületen is több megközelítés lehetséges. Az első azokkal a kiemelkedő nőkkel foglalkozik, akik személyükkel is befolyásolták a külpolitikát. Ebben a tárgykörben elsősorban életrajzi művek jelentek meg, mint pl. Eleanor Roosevelté. A másik az lehet, ha olyan nők életét tanulmányozzuk, akik tipikusan női munkakörben tevékenykedve hatottak a külkapcsolatokra, pl. a misszionáriusok, a békeaktivisták. A két módszer két felfogást rejt az első szerint a nők a férfiak „birodalmában" próbáltak érvényesülni, és ez csak azért sikerülhetett nekik, mert „férfiasan" viselkedtek, míg a másik azt hangsúlyozta, amit a nők a társadalom által rájuk erőltetett szerepkörben megtehettek. Mindkét esetben figyelembe kell azonban venni, hogy a nő társadalomban betöltött szerepe állandóan változott, csakúgy, mint a nemekről vallott ideológia. A 20. század fordulóján például szokás volt a nemfehér népeket és a trópusi országokat a nőkhöz hasonlítani: felelőtlenek, megbízhatatlanok, gyerekesek, gondoskodásra szorulók. Az összehasonlítás segített megmagyarázni és legitimizálni, hogy miért kezelik paternalista módon ezeket az országokat. A kutatás egy másik iránya azt vizsgálja, hogy a nemzetközi változások mennyiben érintik másképpen a férfiakat, mint a nőket. A harmadik világban például a fejlődés gyakran a nők hátrányára változtatta meg a hagyományos munkamegosztást A világgazdaság elemzőinek figyelembe kell venniük a nemek közötti munkamegosztást is, mert alapvetően meghatározta a gazdasági rendszereket. A nőknek a társadalomban játszott szerepét vizsgálva nemcsak egyes részterületeken, hanem alapvető kérdésekben is új felfedezésekhez juthatunk.
