Századok – 1993

Folyóiratszemle - Vita az amerikai történelem „egyediségéről” és a transznacionális történetírásról I/192

192 FOLYÓIRATSZEMLE kivizsgálására kétoldalú bizottság felállítását javasolta, tovább, hogy a határ mindkét oldalán alakítsanak ki demilitarizált övezetet A november 28-i szovjet válasz erre elutasító volt a megnemtámadási szerződés megsértésével vádolta a finneket s ezért azt magára nézve sem tartotta kötelezőnek. Ez a szovjet jegyzék szervesen illett abba a moszkvai irányvonalba, amely a tárgyalások megszakadása (nov. 13.) után a Helsinkire gyakorlandó nyomás fokozását jelentette. Ezt szolgálták a határincidensek, a kampány a szovjet sajtóban és finn-ellenes tömegdemonstrációk szervezése Moszkvában és Leningrádban. A megnemtámadási szerződés felmondása megdöbbentette a finneket s november 29-i jegyzékükben hajlandóságot mutattak a csapatok egyoldalú visszavonására. Csakhogy ezt a jegyzéket azután vették kézhez Moszkvában, miután a finn követtel közölték a diplomáciai kapcsolatok megszakítását s megindították a hadműveleteket (1939. nov. 30.). Szerzőnk kimutatja, hogy miközben a Leningrád biztonsága érdekében tett szovjet kezdeményezések méltányosak voltak, a tárgyalások megszakadása után a szovjet vezetés durva hibákat követett el. Mindenekelőtt helytelenül ítélték meg a katonai erőviszonyokat Elmaradt a gyors győzelem, szívós finn ellenállás, súlyos szovjet áldozatok jellemezték a háborút Ilyen körülmények között ügyetlen lépés volt a kommunista Kuusinen vezetésével Teriokiban baloldali kormányt alakíttatni, deklaráltatni a Finn Demokratikus Köztársaságot, azt diplomáciailag elismerni, barátsági szerződést is kötve vele, sőt karé Li ai területeket átengedve úgy feltüntetni a szovjet hadműveleteket, mint a demokratikus finneknek nyújtott segítséget az illegitim, népellenes kormánnyal szemben. Ráadásul — mindezek alapján — a Népszövetségben Molotov tagadta a szovjet-finn háború tényét. A kezdeti szovjet katonai kudarc, és az a tény, hogy a Kuusinen kormányt senki nem ismerte el, méginkább elszigetelte a Szovjetuniót a nyugati demokráciáktól, s még jobban kiszolgáltatta Berlinnek. A szovjet-finn konfliktus diplomáciai kezelésében kulcsfontosságú szerep jutott a svéd és a norvég diplomáciának. El akarták kerülni a hadszíntérré válást, ami pl. az angol-francia hadtest bevetése esetén bekövetkezett volna. Annál is inkább, mert ennek nem csupán a finnek megsegítése lett volna a funkciója, hanem a skandináv nyersanyagok (svéd érc) elzárása Németországtól. Miután az 1939. dec. 3-i finn panasz alapján a Szovjetuniót agreszszomak minősítették és december 14-én kizárták a Népszövetségből, megnőtt Stockholm szerepe a diplomáciai érintkezések szempontjából is. 1940 január végéig a finnek készsége ellenére Moszkva tárgyalni sem volt hajlandó. A Teriokiban székelő kormányt ismerte el, ill. a helsinki kabinet lemondását szorgalmazta. Kollontaj közvetítése 1940. január 28-án hozott eredményt. Ekkor már a katonai győztes pozíciójából tárgyalhatott Moszkva s a finn kifogásokat azzal seperte le Molotov, hogy mind szigorúbb feltételekkel fenyegetőzött A finn időnyerési törekvés hátterében egészen március 11-ig a nyugati expedíciós hadsereg bevetéséhez fűzött remények húzódtak meg, ami elől a fentebb említetteken túl a szovjetekre való tekintettel is elzárkóztak mind a svédek, mint a norvégek. Hosszas közvetítő huzavona után 1940. márc, 7-én kezdődtek meg a tárgyalások Moszkvában. A szovjet fél tűzszünetet is csak a béke aláírása esetén volt hajlandó elrendelni. Ilyen körülmények között Moszkva igényeinek megfelelően alakultak a békefeltételek, amelyeket 1940. márc. 12-én írtak alá. Voszproszi Isztorii, 1990. 5. szám 28-45. L M. VITA AZ AMERIKAI TÖRTÉNELEM „EGYEDISÉGÉRŐL" ÉS A TRANSZNACIONÁLIS TÖRTÉNETÍRÁSRÓL Ian Tyrell: Az amerikai „egyediség" a nemzetközi történetírás korában. Michael McGerr: Az új „transznacionális történetírás ára A vita az American Historical Reviev 1991. októberi számában jelent meg. az ausztrál Ian "iyrell (University of New South Wales) tanulmányára Michale McGerr (Indiana University, Bloomington) válaszolt zárásként lyrellnek volt még lehetősége az erősen kritikus McGerr-cikk kommentálására, illetve az esszéjében kifejtett nézetek megvédésre. Bevezetőként Tyrell felvázolja az amerikai történelem „egyedisége" eszméjének genezisét: Dorothy Ross és David Noble nyomán úgy véli, hogy a korai gyarmatosítókkal kezdődően az amerikai köztudat át volt itatva egyfajta „kiválasztottság"érzetével. A tételt erősíteni látszott az, hogy az Egyesült Államok elkerülte az Európában jelentkező osztálykonfliktusokat, forradalmakat és önkényuralmi rendszereket. Az amerikai történetírásban az egyediség gondolata legerőteljesebben F. J. Timer „frontier"-elméletében jelentkezett; modem képviselőit pedig az 1950-es évek „konszenzus"-párti történetírói sorában találhatjuk meg, akik közül a szerző