Századok – 1993

Tanulmányok - Sándor Pál: Deák Ferenc a történelmi személyiség I/3

14 SÁNDOR PÁL áldatlan szellemétől szított és a személyeskedés motívumától sem mentes vitákat fog eredményezni s „ekkor a küzdés nem elvekért s nem okokkal, hanem csak nevekért és jelszavakkal folyna. Párt alakulna mindenik mellett" és „keserű volna e két párt küzdése, mert nincs dühösebb harc, mint amelyet jelszavakkal küzdenek, ott az okok elnémulnak a jelszó előtt — a személyesség a jelszónak alá van rendelve, sőt magát a tárgyat is felejtik a jelszó mellett". Deák tehát a politikailag legfontosabbat, az ellenzéki erők amúgy sem szilárd egységének veszélyes megosztását akarta elkerülni, midőn Széchenyit lebeszélte a Hírlap elleni harcáról. Ezért A Kelet Népe közzétételét Deák súlyosan elhibázott lépésnek tartotta, mert „Széchenyi akaratlanul apologiát írt az ellenünk használt terrorizmusra" — írta október 12-én kelt levelében Wesselényinek.5

0 Ebben a helyzetben Deák elvileg egyértelmű, ám taktikailag megosztott irányú lépések megtételére kényszerült. Egyfelől elvileg kiállt Kossuth Pesti Hírlap-ja mellett, másfelől — ha elvileg más alapállásból is, mint Széchenyire — formailag mégis szinte azonos hangnemben csillapítólag igyekezett hatni Kossuthra is. Midőn ugyanis 1841. november 28-án, a büntetőtörvénykönyvi országos választmány prominens tagjaként Pesten megjelent, a nyilvános üdvözlésekre adott válaszában már fontosnak tartotta — most is tapintattal — az ünneplők előtt kijelenteni: „eljött igenis átalakulásunk legfontosabb időszaka, melyben nem csupán lelkesedésre, de még sokkal inkább hideg, komoly megfontolásra s fáradhatatlan munkásságra van szükség...s e komoly megfontolás egyik legszükségesebb szövetségese a türelem egymás személye, egymás vélekedése iránt, mely ismét csak úgy létezhet, ha kerüljük a gyanúsítgatás ocsmány vétkét, melyet valaki a haza ellen elkövethet. Kerülje azt egy rész úgy, mint a másik..." Általános fogalmazású, de félreérthetetlen célzatú intelem mindkét „személy" felé.51 Nem mintha Deák mindenben egyetértett volna Kossuthnak a Pesti Hírlap-Ъш tükröződő politikai taktikájával, a politikai tennivalók dolgával és mikéntjével. Elvi egyetértés mellett eltérő nézetei voltak, íőleg ami a megvalósítandó reformok gyakorlati módját illeti. A Hírlap „modora" őt nem izgatta, mert Deák — eltérően Kossuthtól — a publicisztikát nem önálló politikai fómmnak, hanem egy szükséges harci eszköznek tekintette csupán a rendi intézmények által kívánatos üteműnek tartott reformjához. Az új publicisztikát is be akarta építeni a rendi törvényhozás mechanizmusának szerkezetébe, hogy most már ezzel az újabb harci eszközzel is liberalizálja a törvényhozás eddig menetét. Hiszen Széchenyihez intézett levelében is megírta: a hírlapok általában is „csak véleményeket mondanak ki, mit határozat nem követ... A hírlapok izgatása csak felszólítás, mely által a Hazának egész intelligenciája meghívatik, hogy a nap kérdéseit fejtegesse és az igazságot nyomozza." Ellenben „gyűléseken az izgatás többet árthat és könnyebben, mint a hírlapokban, mert ott a szónak elragadó hatalma elnémítja a hideg észnek komoly tanácsát, a szót azonnal törvényes erejű határozat követi... mi, ha helytelenül van téve, zavart és kárt okozhat, visszalépni pedig mindenkor nehéz". Deák szemében és politikájában is tehát az a döntő mozzanat, ami a „hírlapi vitatások következtében" és kellő idő után tisztázva, később majd a „köztanácskozás" elé kerül, vagyis: ahol a politikai döntéseket hozzák. Mindenesetre tény: a hírlapi vita későbbi elmérgesedése — amit Deák előre megjósolt Széchenyinek — mindenképpen nehezítette Deák politikai vonalvezetését: a kormány politikáját távol tarta-