Századok – 1993
Folyóiratszemle - Cornell; Saul: A megtámadott arisztokrácia: a határvidék antifederalista ideológiája I/183
FOLYÓIRATSZEMLE 183 Character and Achievements of the So-Called Christopher Comubus -a már a elmében is („Az ún. Christopher Columbus jellemének és eredményeinek története") erős kritikai szellemet tükröz. A deheroizálás a célja egy magasabb színvonalon és tudományosabb igénnyel készült munkának, Justin Winson Christopher Columbus and How He Received and Imparted the Spirit of Discovery (1891-92) c. tanulmányának, mely megkérdőjelezi Kolumbusz „emelkedett" indítékait és személyének jelentőségét az amerikai történelemben. A könyv pont akkor jelent meg, amikor Kolumbusz utazásának 400-ik évfordulójának a felfedező kultusza a tetőfokára hágott Az 1892-ben megnyitott Kolumbia Kiállítás Chicagóban a Kolumbusz által szimbolizált eszmevilágot ünnepelte. A „Kolumbia" kifejezést először egy Massachusetts-i főbíró, bizonyos Samuel Sewal használta az „Újvilág" szinonimájaként még 1697-ben és az azt követő időszakban az újságok, pamfletek, a könyvek mind nagyobb számban vették át az elnevezést Különösen Philip Freneau és Joel Barlow ún. kolumbiai írásai tettek sokat a kifejezés népszerűsítéséért; a függetlenség lázában égő Amerikában pedig New York-i King's College-ot Columbia University-re keresztelték 1784-ben; Dél-Karolina, Columbia nevű városát választotta fővárosául 1786-ben; 1791-ben a mai szövetségi főváros Washington helyét jelölték ki District of Columbia néven; a legnagyobb nyugaton található folyó a Columbia nevet kapta ugyanúgy, mint északnyugat-Amerika egy hatalmas területe (British Columbia). Kolumbia, mint istenség megjelent a független nemzetiséget jelentő szimbólumok: az amerikai zászló, a sas, az államszövetség, a 13 csillag, stb. mellett. Még olyan javaslat is elhangzott hogy az ország nevét változtassák Kolumbiai Egyesült Államokra tisztelgésként az „igazi" felfedező emléke előtt. A Kolumbusz-kultusz napjainkra egyre ellentmondásosabbá vált: az etnikai öntudatra ébredt indián, fekete, stb. népcsoportok a fehér faji imperializmus apostolát látják és láttatják Kolumbuszban. A deheroizáló történészek pedig egyre inkább megfosztják a felfedezőt az eddig élvezett tekintélyétől és megpróbálják Kolumbuszt besorolni a 15-16. század kaland- és pénzvágyó tengerészeinek a sorába, aki szinte „önhibáján kívül" jutott el egy addig ismeretlen, vagy szinte alig ismert földrészre. The Journal of American History, Vol. 79. No. 3. (December 1992), pp. 937-968. Ma. T. SAUL CORNELL A MEGTÁMADOTT ARISZTOKRÁCIA: A HATÁRVIDÉK ANTIFEUDALISTA IDEOLÓGIÁJA Saul Cornell, a College of William and Mary professzora cikke bevezetőjében megállapít) i, hogy az amerikai történetírás az antifederalizmust ; indig annak fő szószólóinak megnyilvánulása; víapján vizsgálta. Ezek a politikusok határozottan e' emv.lék a szövetségi (federációs) alkotmányt s igyekeztek megakadályozni annak elfogadását A korábbi elemzések hibájául rója fel azt is, hogy az antifederalizmust egységes, monolitikus eszmerendszernek tekintik. Ez a felfogás azonban téves. Az antifederalista tábor nagyon sokféle csoportból tevődött össze, melyek más-más okból ellenezték az alkotmányt. Ha sikerül azonosítani ezeket a csoportokat és ideológiájukat, könnyebben megérthetjük, miért tartották elfogadhatatlannak a federációt és általánosabban, hogyan vélekedtek a demokráciáról. Azt már a kortársak is megállapították, hogy az alkotmánynak a legkevesebb híve a határvidék (frontier) közelében élő farmerek között \ an De az алtifederalisták sem voltak egységesek. Az osztálykülönbségek nagy szerepet játszottak abb-л, hogy kialakult az antifederalista ideológia egy e;Hilöníthető, populista irányvonala. A két nézőpont — az elité és a népé — közötti különbséget nagyon jól lehet vizsgálni, ha összehasonlítjuk az 1788-as carlisle-i zavargások alatti magatartásukat illetve az arra adott reakcióikat. Carlisle az 1760-as években még Pennsylvania határa volt s bár a „frontier" később nyugatabbra került, a város sokat megőrzött jellegéből. Az állam alkotmányának módosításával kapcsalatban itt is szenvedélyes viták dúltak a köztársasági kormányzat jellegéről és szerepéről. A kulcskérdés az volt milyen messzire mehet el a republikánus demokrácia, mielőtt átcsapna anarchiába, esetleg a csőcselék vagy az arisztokrácia uralmába. A fédéraliste ügy támogatói féltek attól, hogy az a forradalmi, egalitáriánus ideológia, mely a britek elleni harcban oly nagy szerepet játszott s melyet most az antifederalisták vallottak, destabilizálhatja az új renoet. A két álláspont, illetve képviselőik végül szó szerint is összecsaptak Carlisle utcáin. 1787. december 26-án federalisták egy csoportja az utcán ünnepelte, hogy Pennsylvania ratifikálta a szövetségi alkotmányt. Mivel a város népének többsége az antifederalistákhoz húzott a provokatív lépés összetűzések sorozatához vezetett a következő
