Századok – 1993

Folyóiratszemle - Schlereth; Thomas J.: Kolumbia; Kolumbusz és kolumbianizmus I/182

182 FOLYÓIRATSZEMLE viselkedésüket. Kudarcuk oka az volt — az európaiak technikai és számbeli fölénye mellett —, hogy nem tudták elég gyorsan a megváltozott körülményekhez igazítani társadalmi rendszerüket és értékrendjüket. Náluk a döntéshozatal a konszenzuskeresés lassú folyamatára alapult, ami nem versenyezhetett a fehérek bonyolult, de hatékony hierarchiájával. A helyi társadalmak egyre inkább függővé lettek az európaiaktól, mert nem volt elég idejük, hogy kiaknázhassák mindazokat az emberi és anyagi erőforrásokat, amelyek a velük való versenyhez kellettek volna. Bár a fentebb felsorolt példák Észak-Amerikából valók, a belőlük levonható következtetések más helyszínekre és más időpontokra is alkalmazhatók. S ami a két nézőpontot illeti, a kulturális relativizmus sokat segíthet a kezdeti kapcsolatok megértésében, s a helyi hiedelmek fontosságát soha nem szabad lebecsülni, hosszabb távon azonban a racionalista elemzés sokkal többet megmagyaráz abból, hogy mi és hogyan történt az őslakosok és a hódítók között. The Journal of American History Vol 77. No. 4. (1991. március) pp. 1195-1215. Sch.A. THOMAS J. SCHLERETH KOLUMBIA, KOLUMBUSZ ÉS KOLUMBIANIZMUS A The Journal of American History Kolumbusz 1492-es utazása évfordulójára megjelentetett tematikus számában nyelvészek, kultúrántropológusok, történészek, kultúrtörténészek és földrajztudósok foglalták össze szakterületük eredményei a világtörténelmi jelentőségű eseményről. Thomas J. Schlereth, a Notre Dame Egyetem amerikanisztika professzora a Kolumbusz-legendával és Kolumbusz szimbólummá válásával foglalkozik tanulmányában. Kolumbusz jól felhasználható és az amerikai történelemben folyamatosan jelenlévő szimbólumnak bizonyult, noha a gyarmati korszakban alig került szóba a neve. Kolumbusz (újra) felfedezése a 18. század második felében történt meg: a függetlenségért, az önálló nemzeti letért küzdő amerikaiak Kolumbuszt egyfajta amerikai hőssé emelték. Aktualitását ekkor az európai értékrenddel való állítólagos konfliktusa adta meg, míg a 19. század elején, a fiatal köztársaság első évtizedeiben a felfedező Kolumbusz szolgált zsinórmértékül: a nyugat felé való terjeszkedés és a „sorszerű elrendeltetés" (manifest destiny) , azaz az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig való kontinentális expanzió találta meg példaképét Kolumbuszban. A 19. század végén a katolikus Kolumbusz került az érdeklődés előterébe, valamint a hazafias érzelmű amerikaiak fedeztél fel benne a kulturális és politikai hegemónia jelképét. A 19. században foglalta el Kolumbusz Benjamin Franklin és George Washington mellett a helyét az Egyesült Államok nemzeti pantheonjában mint az amerikai nemzeti jellem megtestesítője. Ezen a téren a legnagyobb szolgálatot az író — és amatőr történész — Washington Irving A History of the Life and Voyages of Christopher Columbus (1828) c. munkája tette. A számos pontatlansággal megírt életrajz egy „amerikai Herkulest" állít elénk. A könyv később számos tankönyv forrása lett és a heroikus Kolumbusz-kép gyorsan terjedt rajtuk keresztül. Kolumbuszban az „Óvilágot", Európát megtagadó és az olyan „újvilági" felfedezőket, mint Cortest és Pissarot jellemző kapzsiságtól, kegyetlenségtől és nyereségvágytól mentes hőst ünnepeltek, aki az „igazi" amerikai erények megtestesítőjének prototípusává vált a közvélemény szemében. A történészek egy része a modern racionalistát látta Kolumbuszban, akinek 1492-es utazása első sorban arra volt hivatott, hogy megcáfolja azt a feltételezett középkori hiedelmet mely szerint a Föld lapos. Washington Irving tovább erősítette ezt a tévhitet és azt a felfogást hogy Kolumbusz utazása a vallási képzelet hiábavalóságát és a tudományos empiricizmus felszabadító erejét szimbolizálta. Ezzel szemben többen kimutatták már, hogy számos középkori gondolkodó tisztában volt a Föld valódi alakjával és csak mítosz az, hogy Kolumbuszt a tudományos tények bebizonyításának a vágya hajtotta volna nyugat felé. A 19. század végén és a 20. század elején bevándorló katolikus vallású tömegeknek, különösen az olaszoknak, Kolumbusz etnikai hős, mi több, „szent" lett; az olasz bevándorlók képviselői és a Kolumbusz Lovagjai elnevezésű társaság a felfedező szentté avatását kérelmezte a Vatikántól, amelyet azonban az megtagadott. A Kolumbusz Lovagjai társaság 1882. február б-án alakult a connecticuti New Havenben azzal a céllal, hogy a világi katolikusok legnagyobb szervezetévé váljon Amerikában, majd pedig az egész világon. A megalakulás helyszíne nem véletlen: Kolumbusz az új-angliai katolikusoknak megfelelő ellensúlyt jelentett a térség uralkodó protestáns példaképeivel szemben. Amerika felfedezése a protestáns „zarándok atyák" helyett a katolikus Kolumbusz érdeme, hirdették a katolikusok, akiknek a felfogása kiváltotta a skandináv eredetű amerikaiak Kolumbusz-ellenségességét: ők a vikingeket tudták felmutatni, mint az első európai utazókat Amerika földjén. Az első jelentősebb deheroizáló mű már 1874-ben megjelent Aaron Godrich/1 History of the